Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
3 nemes szivii és szép testalkatú férfiút, -) s az altanácsfö, kinek elébe állíták öt, igy szólítja meg: „Hogy hívnak ?“ A válasz : „Péter“. Az altanácsfö kérdi : „Keresztény vagy-e? Péter „Igen“, feleié, „Keresztény vagyok“ ; az altanácsfö : „Tudod a le- gyözhetlen fejedelmek parancsait ? — Áldozz Vénus nagy istennőnek.“ Péter : „Csodálom Optimus al- tanácsfö, hogy arra akarsz rábeszélni, miszerint én azon szemtelen és mocskos nőnek áldozzak, ki ollyakat vitt véghez, miket csak elmondani is szégyen, miután saját történelmetek is megrója szemtelenségét. De még magatok is megszoktátok másokban büntetni ama gyalázatosságokat, mellyeket ez elkövetett. És ha ti magatok öt istentelen és nyilvánosan buja személynek nevezitek, miként akartok engem rávenni, hogy illy undok személyt imádjak s neki áldozzak? Tehát inkább illő, hogy az élő és igaz Istennek, a századok királyának, Krisztusnak mutassak be imádó- könyörgö- engesztelő- és dicsérő áldozatot.“ Hallván ezeket az altanácsfö, Pétert, ki még csak ifjú vala, kerékre huzattá s fák közé tétetvén, égész testét vas láncokkal úgy összeszorittatta, hogy csontjai mind ösz- szezuzattak s apróra törettek. De minél inkább kínozták Isten ezen szolgáját, annál erősebbnek mutatkozott; egykedvüleg nézé s neveié kinzói dü- hösségét, s ismételve az égre tekintvén illy szókra fakadt: „Hálát adok neked Uram Jézus Krisztusom! hogy nekem az istentelen zsarnok legyőzésére ennyi türelmet adni méltóztattál.“ Látván ekkor az altanácsfö iíjunk állhatatosságát, s hogy még ezen kínzásokra sem enged, pallos által parancso- lá kivégeztetni. II. Ugyanez időben, midőn az altanácsfö nagy pompával Trójába készült, még más hármat is vittek elébe : Endrét t. i. Pált és Nikomachot. Midőn 2 2) A kolberti kéziratban: „Bizonyos Péter nevű ifjú.“ 1 * Krisztus Isten. Kínozzák. Lefejezik. X többi hármat is befogják.
