Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
156 mi társunkat látványban részesité, melly után tüstént bevégzé szenvedését. Neki ugyanis ezek jelentettek ki: „Láttam, úgymond ö, gyermeket a börtönbe lépni, kinek arca leirhatlan fényben tün- döklött ; ez a tömlőé minden zugát megkereste velünk , hogy kijárást találna, azonban ki nem mehetvén mondá nekem: egy keveset fogtok még tűrni , mivel még akadályozva vagytok, de bizzatok, mert én veletek vagyok ; s még hozzá tévé: mondd a többinek, hogy dicsőséges koronát nyertek ; erre lelke az Istenhez siet, s a szenvedéshez közeli lélek föltalálván helyét, ekképen kérdezé az Urat: Hol vagyon azédenkert? mire illy feleletet kapott: A világon kivül van. Mutasd meg — szóla — nekem azt? s amaz feleié: Mi volna akkor a hit? mire ez emberi gyarlósággal mondá: A mit parancsolsz, meg nem foghatom ; tégy csodát, mellyet nekik elmondjak; feleié az Ur: Mond el nekik Jákob csodáját.“ — Örvendenünk kell kedves testvérek! hogy az atyákhoz, ha nem igazságban, legalább szenvedésben hasonlók lehetünk. A ki pedig mondá: Hivj segitségül a szorultság napján, és kiszabadítlak téged, te pedig dicsőíteni fogsz engem, megemlékezettsiralmunk- s hozzá röpített öt dicsöitö imáinkról, s kegyelmének ajándékát előre tudatá velünk. VIII. Az Isten ezt egy velünk a tömlőébe zárt nővérünknek Quartillóziának, 9) kinek mind férje, mind gyermeke három nap előtt szenvedett, s kiket csakhamar ö is követett, nyilatkoztatáki. Ez QuHrtiiiöiia látványát igy adá elő: „Fiamat — úgymond — ki min'véria- elvérzett, láttam e tömlöcbe jönni, ki a viz-me- nulí- dence fölé ülvén mondá : Látta az Isten szorongat- tatástokat, és szenvedésteket. És ezután egy bámulandó nagyságú s mindkét kezében tejjel telt csészét tartó ifjú jött be, s mondá: Jókedvvel legyetek, a mindenható Isten megemlékezett rólatok; és *) *) A Bollandistáknál : Tarquil'aezia olvasható. Hogy ki volt, nem tudni.
