Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
150 fenyegetnék alá az ég magasából, u. m. döghalál és fogság, éhség és földrengés és mérges legyek fájdalmas csípése. E jóslatával a vértanú nemcsak a pogányokat leveré, hanem egyszersmind a testvérekbe kedvet öntött az erényekbeni vetélkedésre, s mintegy tárogatót fuvott meg, melylyel kijelenté, hogy akkor az Ur igazainak nem leszen alkalmuk az övéhez hasonló boldog halállal kimúlni. Marián anyja XIII. Ezek után Marián anyja valóban machaörvend iia V V vértanuságán. baei ,0) örömmel örvendett fia bevégzett szenvedésén , s azért nemcsak fiát, hanem magát is szerencsésnek tartotta, hogy illy zálogot adhatott ; mert fia testében önteste dicsőségét találta föl, s gyakran vallásos tiszteletből csókokat rakott sebzett nyakára. Oh te szerencsés, méltán Mária! ") Oh anya, ki boldog vagy nemcsak fiad-, de nevedre nézve is ! Ki hinné, hogy boldoggá ne tegye illy név azt, kit méhének gyümölcse ennyire ékesit. —- Megbecsülhetlen irgalma a mindenható Istennek s Krisztusának, ki a benne bizókat kegyelmére méltatván nemcsak megerősíti, hanem a megváltás gyümölcsével élteti is. Mert ki tudná jótéteményeit méltóképen megbecsülni Annak, ki az Atya engemoruságát és bőre lehuzatását Nagy Konstantin a keresztények gyülekezetéhez tartott beszéde 24. fejezetében a keresztények üldöztetése miatti büntetésnek tartja; ugyanezt állítja Szapor perzsa királyhoz irt levelében is, mely- lyet Szozomén egyháztörténélme 2. könyv. 15. fej. olvashatni. Lásd Laktanciu8t (de morte persecutorum n. 4.) 1B) A machabaeusok anyja ugyanis az isteni törvény védelmeért szenvedett fiai halálán úgy örvendett, mint Marián anyja. Marián anyjának örömét olvashatod szent Ágost. 284. besz. 1 ') Henschen kételkedett, valljon Mária vagy Marianna szót olvasson-e ; Szúrius és Barónius az elsőt tartották meg. Minden kétséget szétoszlat sz. Ágoston fönnebbi beszédé ben (a 2. sz. alatt), hol Marián anyját Máriának nevezi, s a boldogságos Szüzrei vonatkozást, mellyet a szerző tesz, bővebben folytatja. Ezen olvasatot megérősíti a Re- migiusféle kézirat is, mellyben olvassuk: „0 te merito Mariam o te beatam.“
