Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Előszó

IX

kodván, a föllázadt vadságnak lőnek áldozatai, s kiontott vérökkel áztaták hazánk földét annak reményében, ha vajha egy jobb s végcéljának inkább élő nemzedék csíráznék a földön, mellyet ők pirosló vérökkel öntöztek.

Élni csak éleiből tanulunk, annál inkább célszerúleg élni. S ép ez buzdított minket arra, hogy teendőink halmaza közt megtakarított perceinkéit a vértanuk hiteles emlékiratainak fordítására szenteljük , hogy igy a vértanukban a valódi keresztény élet remek példáit anyagiságba sülyedt korunk elé állítván, lássa az, mint kell keresztényileg, mint kell célszerüleg élni. A gondolat, hogy — habár gyönge tehetségünk szerint is — használni s korunk baján segíteni fogunk, s igy egyházunk és hazánk iránti fiúi kötelmünket rójuk le, lelkesített bennünket, hogy megket- töztetett szorgalommal fogjunk újra a már megkezdett munkához. Isten erőt adott, és sikerült Ruinart világhírű müvének második kötetét is hazai nyelvünkre áttéve az egyház és haza oltárára ez évi úgynevezett „Munkálataink-