Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
50 spanyol püspököket székeikről levetendöknek itélék, minthogy az üldözés alkalmával bálványozástváltó könyvekkel mocskolák be magokat. A gyűjteményünkben fölhozott többrendil vértanúi emlékiratból kitűnik, hogy a keleti egyházak sem voltak mentek ezen üldözéstől. Ozséb előadja (a 6-ik könyv. 39. fej.), milly nagy büntetéseket álla ki ez alkalommal Origenes Palesztina Caezarea városában; semmit sem említ azouban hittagadásáról, miről némellyek hamisan vádolják (1. Págius értekezését 251. évnél.) Továbbá ugy dühöngött ezen vihar Pontus Új- Caezarea városában, hogy ott, — mint nisseni Gergel csodatévö sz. Gergel életében bizonyítja, mint valamelly ellenségtől megszállt városban, kor, nem, vagy állapot megkülönböztetése nélkül folyt a kegyetlenség. A városon kivül sem volt szelidebb ; mivel ennek lecsen- desedtével csodatévö Gergel, mint mondalik, az egész tartományt körüljárta, hogy egyes helyeken az ott szenvedett vértanuk tiszteletére ünnepeket rendeljen. Ekkor szenvedett Troadius, és mint látszik, Sándor is azon jeles bölcsész, kit cs. t. sz. Gergel szénégetőből (melly mesterséget, bár legtudósb férfiú vala , csodálandó alázattal gyakorló.) Pontus Romána városának püspöki székére emelt, s ki végre nisseni Gergel bizonysága szerint tűzön futván keresztül nyeré el a vérta- nuság koronáját. Azokra nézve pedig mik Alexandriában, és egész Egyiptomban történtek Decius alatt minden kifogás nélküli tanú alexandriai Dénes Özsébnél 6-ik könyv. 4t. fej., hol nehány vértanú nevének elszámlálása után Fábiushoz irt levelében mondja, hogy „a po- gányok a városokban és falukon sokat felkoncoltak azok nagy számán kivid, kik a hegyekben és pusztákon éhség, szomj, hideg és különféle betegség miatt, továbbá gyilkosok és vadaktól megtámadtatva, vesztek el.“ Majd Domitius és Didimushozi levelében, mellyben Decius üldözéséről van szó, mint alább megmutatjuk, igy ir: „Tudnotok kell, hogy a férfiak és nők, ifjak és öregek, leányok és agg nők ; vitézek és íoldmivelők, végre minden életnemii és korú emberek nyertek koronát.“ Mind erről alább bővebben szólandunk. Atalában olly nagy volt a zavar, hogy ugyanazon Dénes szerint a hívek ama Krisztus Urunktól megjövendölt időt vélték elérkezettnek, mellyben, ha lehetséges, még a választottak is megrendiltetendök lennének. Ezen üldözés alkalmával vo- núlt a magányba Pál első remete, mint azt életrajzában szent Jeromos bizonyítja. Melly alkalommal két vértanút dicsér Jeromos, kiknek egyike a kínpadon vaslemezeken szenvedett kínok után a főnök parancsára egész testén mézzel kcnetett be, és a legégetőbb napsugaraknál hátra kötött kezekkel hanyatt feklolteték ki, hogy a rovarok fulánkjaitól gyö- zessék meg, kit a tüzes lemezek meg nem ejthetének. A másikat az istentelen főnök puha s a kéjgyönyör előidézésére mindennel ellátott ágyra fekteté, azután pedig kéjhölgyet küldött be hozzá, hogy öt ejtené meg tisztaságában, de a vértanú fogaival elharapott nyelvét a kéjhölgy arcára köpvén, ezt megfutamitá.
