Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
40 40. A nép lármái által előidézett üldözések az elnökökre bízattak és ugyanekkor a keresztények ellen kiadott császári rendeletek és kihirdettettek. Hogy pedig ezen üldözéseket a nép lármái idézték elő, és a városi előj árók tekintélye erösité meg, könnyen megengedjük: de kósöbl) mégis az elnökökre bízattak, kik egyedül bírtak pallosjoggal, mit Athenagoras világos szavakkal erősít: ,,az ártatlanok hírneve megbecstelenit- tetik, a rágalmazók ugyanis olly nagy számmal vannak, hogy az alta- nácsfök (Proconsul), és kormányzók, kik tőletek különféle tartományokba küldettek, nem elegendők az ügyek ki hallgatására.“ Tertullián nehány elnököt elősorol Scapulához irt könyvében, kik ez idötájban a keresztények ellen dühöngvén , az Isten büntető kezétől sujtattak. Ezeknek egyike volt Caecilius Capella, ki Bizánc föladása alkalmával igy kiáltaföl : örüljetek keresztények, minthogy t. i. Szever Bizáncot elfoglalván, az üldözés, mellyet ö előidézett, megszűnendő vala. Kétségkívül ezen üldözésre célzott Epiphán, — lib. 2. haeres. 54. — melly- ben Coriarius Tivadar, ki tudományos férfiú volt ugyan, de később új eretnekség szerzője lön, több másokkal együtt a város főnökétől (Praefectus) elfogatván, vallatásakor hitét megtagadta; midőn ellenben Istennek egyéb szolgái győzelmet aratván, mennyei jutalmat nyertek, vértanuságot szenvedvén Krisztusért. Hogy pedig a császári rendeletek ezen időben adattak ki a keresztények ellen, bizonyítja szardesi Melitó védiratában, (Özséb történ. 4. k. 26. fej.) „Mi, — úgymond, — eddig soha sem történt, most üldözést szenved a jámbor emberek felekezete, melly Ázsiában új rendeletekkel riasztatott fel. A legszemtelenebb vádlók ugyan is ... a császári rendeletek által fülhatalmazva, éjjel nappal nyilván dühöngnek.“ Ezeket mondja Melitó, ki azonban kétségbe látszik vonni, valljon illy rendeletek valóban a császártól származtak-e. De ez mit sem tesz, minthogy ezek következtében a keresztények súlyos büntetésekkel, sőt még halállal is sujtattak. Melitó igy szól a császárhoz: „ha ezek a te rendelésedből származnak, helyesen és törvény- szerüleg történnek ... mi az illy halál jutalmát szívesen vesszük sat.“ Ugyan ezen Melitó Szervilius Pál ázsiai altanácsfö alatt „husvétról irt könyvében“ (Özséb 5. k. 18. fej.) megemlíti Szagarist, ki ugyanazon időben szenvedett vértanuságot. Ezen vértanút dicséri Polycrates is Victor- hoz irt levelében, ezenkívül Thraseast, Eumenia püspökét és vértanút, s több más szent férfiút is. Thraseas vértanúról említést tesz Apolli- nár is a kataphrigek elleni könyvében, Özséb fönnidézett helyén. 41. Ezen üldözések Márk Aurél minden szelídsége melleit is kegyetlenek voltak. Mindezekből világos, miszerint méltán mondá Özséb, hogy Márk Aurél kormánya alatt majdnem számlálhatlan vértanú tűnt fel az egész világon, a nép dühe miatt. Mert ezen népmozgalmak az elnökök tudomására jutván, egész a halálig ménének, mint a lyoniak kivégzéséből