Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
34 nnk a keresztények ellen végbevitt eljárási modorát megdicsérő feleletében . és meghagyta, miszerint a keresztényeket ne keresné, s csak akkor, ha föladatnak, büntetné meg; melly alkalommal, mondja Özséb, (Hist. 1. 3. c. 33.) a hívők közöl legtöbben estek áldozatul különféle halálnemeknek, miután a tartományok elnökei és a nép a keresztények ellen szabadon áskálódhattak. Továbbá Plinius leveléből még az is bizonyos, hogy minden összegyülekezés, — mellyeket ö haeteriak- nak nevez — Traján rendeleténél fogva megtiltatott. 32. Hogy Adorján alatt valóban volt üldözés (mellyet némely- Iyek a 111-ik ') folytatásának, mások IV-iknek tartanak) Dodwell ellen bebizonyittatik. Vannak, kik Adorján üldözését IV-nek veszik, inig mások azt csak a III—ik toldalékénak tartják; Dodwell pedig az egész ügyet könnyen eldönthetőnek véli, midőn Adorján idejében egyetlen vértanút sem enged meg. Állítmányát Jusztin vádirataiból akarja bebizonyítani, mellyekben a sz. vértanú Antonint, hogy tőle a keresztények számára békét nyerhessen , Adorján példájára figyelmezteti. Innét Dodwell igy okoskodik: „miként merészelt volna Adorjánra hivatkozni, ha ez is üldözte volna őket ?“ Azonban mindamellett, hogy Adorján üldözését megengedjük , Jusztin hivatkozását ki nem találja helyesnek, miután Adorján az üldözést valahára mégis lecsillapította ? Jusztin ugyanis Anionint inti, hogy megismerve a keresztények ártatlanságát, azok kivégzését szüntetné meg, Adorján példája szerint, t. i. ki miután a keresztényeket különfélekép üldözte volna, a keresztény bölcsészek vádiratai, és néhány kormányzó levele által meggyözetve, az üldözésnek és gyilkol- tatásoknak véget vetett. Hogy csakugyan ezt érlelte Jusztin, kitetszik onnét, mert Adorjánnak Minucius Fundanushozi rendelményét iratába foglalta. Melly rendelményben a császár kijelenti ; miszerint ő Granián Szereniusnak, Minucius elődének figyelmeztetésére rendeli : hogy a keresztények ezentúl nyilvános per nélkül el ne Ítéltessenek. Dodwell erre azt feleli : hogy Szerenius intelméből csak a bekövetkező nem pedig a már megkezdett üldözésre lehet következtetni. Ellenmond azonban neki Özséb (Hist. 1. 4. (’. 8.) midőn igy ir : „Szerenius meginté a császárt, mert igazságtalannak vélé a keresztényeket, minden bünvád és per nélkül egyedül a háborgó nép kedvéért kivégezni. Mire a császár azt válaszold : hogy „ezentúl senki el ne ítéltessék kivilágosodott bűn és törvényes bevádolás nélkül. Továbbá Jusztin még más védokot is nyújt nekünk, melly kétségen kívül helyezi Adorján alatti vértanuk létezését. Ó ugyanis saját megtéréséről, (melly, hogy Adorján alatt történt minden kételt felülhalad) szólván, (in Apologia 1.) azt mondja: hogy ') A kik ezen üldözést III-iknak teszik, a többieket ügy számítják, bogy minden következő egygyel kevesebb számú legyen Ameliánig, ki alatt támadt üldözést IX-iknek mondják, mások azonban ezt külön nem számítják.
