Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Harmadik szakasz
29 Harmadik szakasz. Dodwell Cipriánféle Xl-ik értekezletének cáfolata a tényeket tekintve. 26. Az első, nerói üldözés kegyetlensége és annak kiterjedése. Miután azon okokat , mellyeket Dodwell a vértanuk kisebb számának bebizonyítására felhozott ineghánytuk volna, térjünk át s vizsgáljuk meg vele egyenkint a tiz üldözést, ide nem számítván ama nagy üldözést, melly István halála után Jeruzsálemben történt. Mellőzzük egyszersmind sz. Jakabnak Heródes parancsára történt megölet sét is, úgy szinte egyéb üldözéseket, mellyeket a zsidók az apostolok és a többi hivök ellen különféle városokban indítottak, de mellyekben a városok királynéja (Róma) is részt vett. Mert, miként Svetonius állítja : „Klau- dius a bizonyos Krisztus nevű egyén bujtogatására folytonosan lázongó zsidókat — melly név alatt a keresztények is értettek — Rómából kiűzte.“ Legelső tehát, a nerói üldözés, inelly alatt a Rómában keletkezett tűzvész alkalmával, Tacitus Kornél szerint (1. fő. annal.) igen sok keresztény ölelett meg. És pedig gyalázatos módon; mert vad állatok bőrével befödeltck, s igy az ebektől szétinarcangoltattak, vagy keresztre feszittettek, vagy pedig megégettettek; sőt esténkint éjjeli fáklyák gyanánt használtattak. Olly nagy kegyellenséggel ment végbe ez üldözés, „hogy az, mint Tacitus mondja, ámbár vétkesek és példás büntetésre méltók ellen volt intézve, még a pogányokat is szánakozásra indította.“ Ezt, minthogy csakugyan hiteles szerző állitja, Dodwell nem meri kétségbe vonni, annál kevésbbé miután e bünletésnemek Neró ide- jébeni használatát Tacituson kívül még Juvenalis (satyr. 1 et 8.) és Seneka (epist. 14.) is bizonyítják, különösen az utóbbi, ki azokról bőven értekezik. De a fent idézett tudós szerző még azt is akarja bebizonyítani, hogy ez üldözés a város falain kívül nem dühöngött, „miután úgymond, azokra, kik Rómától távol valának, még valószínűleg sem foghatók a város felgvujtását.“ Dodwell ugyanis bizonyosnak tartja , miszerint a keresztények üldözésének oka egyedül a gyújtogatás volt, holott ez Tacitus idézett helyével merőben ellenkezik. Mert midőn Tacitus azt Írja, hogy „Neró az elterjedt gyanús hírek eloszlatására kiirtani parancsolta a bűnösöket. . . . kiket a köznép vétkeik miatt gyűlöletes keresztényeknek nevezett,“ eléggé bizonyítja, hogy a keresztények már a tűzvész előtt is legméltóbbaknak tartattak a halálra, kik is csak hamar nem annnyira a gyújtogatás vétke miatt, mint inkább emberi gyűlöletből a gyújtogatok közé számiáltattak. Továbbá Svetonius is emlékezik a Néró által kínokkal gyölrött keresztényekről, de Róma föl— gyújtását egy szóval sem érinti, őket egyedül a babonás emberek űj és gonosz fajának nevezvén ; és midőn Svetonius ez üldözést Nerónak tu-
