Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Második szakasz
23 ötödikben Konont Cyprusból, Kozmát és Doinjént. kiknek segítsége által gyógyult fel a császár, Leontiust, Románt, Fokást és Thalelaeust, ki azon időkorbari irt szentek életében is emlittetik, valamint mások is a már itt fölhozattak közöl; másokat, kikről csak átalában tétetik említés , elhagyok. 20. Dodwell a szent atyák homiliáiból merített ellenvetésének alaptalansága. Mit következtethet véleményének erősítésére Dodwell a sz. atyák homiliáiból, „mellyekböl-szerinte-ha a hitelesektől a beesuszlatottak megkülönböztetnek, igen kevés vértanú fogna fennmaradni, kinek neve megünnepeltetett volna,“ valóban nem látom át, hacsak mindenek előtt a következő két pontot nem bizonyítja be, először: valljon a sz. atyák minden homiliái hozzánk eljutottak e? másodszor: valljon egy vértanúnak ünnepe sem tartatott-e meg hasonló homiliának elmondása nélkül? Valóban ez utósónál fogva a Bucher naptárában elöszámlált vértanuk is legtöbbnyire kiküszöbölendők volnának. Avitus viennei főpap „de laude virginitatis“ cinn'í munkájának 6-ik könyvében állítja, hogy Eugenia szűz és vértanú az ö idejében az egész földön az ünneplettek közé tartozott, és még is tetteit dicsérő hotnilia egy sz. atyánál sem fordul elő; úgy szinte nem létezik homilia Thekláról a legjelesebb növértanuról, sem Sükösd püspökről. Habár a sz. atyák homiliáiból némelly vértanú tetteit, és nevét ismerjük, mellyek közöl többet gyűjteményünkben érintettünk is, de mégis sokat, mert azokban a vértanuk nevein kivid semmi sem emlittetik, szándékosan elhagytunk , igy : aranyszavu Péter homiliáját sz. Apollinárról, Ravenna első püspökéről stb. Egyébiránt a sz. atyák különféle helyeiből több vértanú nevét ismerjük, mint sz. Péter apostol nejét alexandriai Kelemenből; Satel- lest, ki az idősb Jakab apostollal szenvedett s kit szinte ezen szerző említ, Ozsébnél; Athenogenest, Nagy Vazul a Szentlélekröl szóló könyvének 29. fejezetéből: Orestest, nazianzi sz. Gergel 20. beszédéből; Me- thodot, előbb Lyciában olympi, azután pedig tyrusi püspököt, ki görög ország Chalcis városában vérzett el, Viklorint pitabai püspököt sz. Jeromos „egyházi irók lajstromából;“ Asteriust, a Damaz pápát a császárok előtt vádoló Faustin és Marcelin leveléből; Nazariust, sz. Paulin után, ki azt mondja, hogy e vértanú ereklyéit sz. Ambrustól kapta, One- zimustsz. Pál tanítványát és Platót sz. Nilus-, aranyszáju sz. János tanítványa után, a krétai 10. vértanút Martyrius gortiniai püspök Leo császárhoz irt leveléből; még egy Nemezian nevű gyermeket szent Ágoston 206. beszédéből, ki Ageleust, Katulint, Szalviust, és más sok vértanút is dicsér beszédeiben. Ezekhez járulnak: Pappius filadelliai vértanú, Merkur, Aquilina s mások (Chron. paschal.); ismeretesek továbbá: Mocius, kinek konstantinápolyi fő-egyházában legelőször hirdettettek ki az efezusi zsinat határozatai Dalmacius szerzetfönük által, mint az ugyanazon zsinat irományaiból kitetszik, s kit Szozomen is dicsér
