Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
49 melly is valóban oily foganatos volt, hogy a jámbor halász vendégei távoztával ismét erszényében találá a két darab pénzt, elköltötte, ismét benne lelte, úgy hogy élte végéig e két pénzt számtalanszor elköltötte, s ugyan annyiszor megint föltalálta erszényében. De nem sokáig kellet igy tengődni a iiatal csemetének; sz. Pál lángszónoklatával hamar betölté egész hazánkat, és honfitársai beszédei után indulva, nemcsak erkölcseiket javiták meg, hanem csak hamar sokan és pedig a főbb ranguak közöl jelentkezének nála, hogy venné fel őket a dömések szerzetébe, s így már 1222-ben Győrött, Veszprémben, 11 év múlva Pesten zárdákat építtetett, sőt öt év alatt annyira nőtt számok, hogy Lipót osztrák herceg, midőn jó hírökből őket megszereté , már Magyarországból kért és nyert tagokat az általa alapított bécsi kolostorba 1226. Pál apostoli buzgalmára még más munka várt. Miután II. Endre király s Ugrin kalocsai érsek fölhívására társai közöl hittérítőket küldött Boszniába a patarén eretnekek ellen ; maga többed magával a kun atyafiak felé fordult. Ott, hol napjainkban Moldva, Bessa- rábia s Krimia szegélyezi a fekete tenger partját, ott terült el ezen időben nagy Kunország , ott ragyogott isteneik előtt a véres áldozatok tüze, ott lengette a szél sátoraikat. Többször jöttek már keresztényekkel érintkezésbe, különösen a magyarokkal ; Salamon alatt egyszer, szent László idejében kétszer törtek ellenségesen hazánkba, és mindháromszor megveretvén, hazánkban marasztalt foglyaik elfogadák ugyan a keresztény vallást; de ez csak részben történt és idegen földön : Pál hazájok felé fordult táborával, elszánván magát Krisztusért s kun rokoni üdvéért akár a legrettenetesbeket szenvedni, már csak azért is, mert szent szerzetalapítója, Döme szinte készült egykor a kunokhoz: ,Mihelyest jól rendbeszedjük s megszilárdítjuk rendünket, a kunokhoz megyünk, és beszédeinkkel iparkodandunk őket Istennek megnyerni,4 mondogatá szent Döme, de terve kivitelében a halál (1221. Kisassz. 6.) meggátolta. Pál nagy tűzzel kezdé meg működését, társait, mint a nap sugarait az egész országba szétbocsátá ; de csak rettenthetlensége volt az eszköz, mellyel célját némileg kivihette olly nemzet körében, melly keleti mokánysága s szilaj- ságával mindent elgázolt, mi féktelenségében akadályozá, a szomszédokat folytonos rettegésben tartotta, s minden léptét vérrel jegyezte ; Pál kétszer kisérté meg a hozzájok bejulhatást, kétszer visszautasittatolt; a kunok lázadásban törtek ki ellene, kettőt tár
