Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
48 sikeréről látmány által előre mcgörvendcztetc szolgáit.2) Hazánk ezen korbeli erkölcsi állapotára nézve elég megjegyeznem, hogy II. Endre kora volt. Endre épen ezen évben jött vissza sikertelen szentföldi hadjáratáról, s eredmény előtti visszatérésének okául maga is birodalma polgári s erkölcsi végi-omlását nevezi a pápához irt levelében : a püspökök egyrésze vele lévén, itthon nem volt, ki a roszat akadályozta, ki a szegényebbeket a várurak elnyomása s a befogadott izmaeliták zsarolása ellen védte volna, ezek aztán kifosztva mindenökből, a rablásra igen hajlandók valónak, sőt rabvásár sem volt hallatlan. — Volt itt bűnös, volt térítendő, kiknek megnyerésére most lelkűk egész hevével léplek elő döméseink (a domonkosiak) ; működtek ők nem annyira beszédeikkel, mint inkább jámbor életmódjok, szegénységük, eszélyes magokViseletével: Pálnak ajkairól, mint a habjaiban bő kristálypatak, eredt meg ékesszólásának árja; beszédeivel fölrázta a szunnyadozókat, fénylő erényeivel pedig, mint delejvcsz- szö a vasrészeket vonzotta magához a részint tudatlanság, részint gonoszságból elfásult kebleket; társaival kezet fogva a lelkek üdve után oda irányzá tevékenységét, hogy nemzetünk erkölcseiben minél föltünőbb javulást eredményezvén, e siker által kedveltesse meg honfiaival szerzetét. Midőn igy működve, az anyagiakban mások könyörületességére szorulnának, Isten kettőt szolgái közöl egykor csodálatosan látott el eledellel. Valamelly városban ugyanis ketten elvégezvén az isteni szolgálatot, étkezésre haza bocsátották a népet, ők pedig minthogy senkitől meg nem hivattak, a templomban maradtak az éhség üres konyháján. Találkozók mégis bizonyos szegény halász, ki sokra becsülvén a szent férfiak erkölcseit, őket magánál megvendégelni szerencsének tartotta volna ugyan , de , fájdalom , felesége minden sürgetéseire sem tudott egyebet elömutalni holmi csekély köles és méznél ; meg- kolorászá még egyszer zsebeit, kiforgató erszényeit, ha talán valamit lelne bcnnök eltévedve, és csakugyan nagy örömére talált is két darab pénzt, mellyen bort, kenyeret vevén , ebédet rögtönöztetett, mig maga a döméseket alázatosan meghivá. Az ebéd ugyan pazar nem lehetett, de szép magatartása s gyengéd vendégszeretete által annyira megható vendégeit, hogy ezek buzgón kérték le jótevőjükre a mindeneket betöltő Úr áldását. Alább Szádok életrajzában.
