Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Második szakasz
17 Dodvvellre hivatkozunk, valljon meggyőződve állítja e, hogy a nyugati egyház egyéb vértanukat nem ismert, mint kik Bncher naptárában fordulnak elő? és hogy a keleti egyházban sem létezett más vértanú, mint kiket Özséb említ? Valóban nem hihetein, hogy egy, az egyház történelmében nem épen járatlan férfiú illyeneket állíthat; holott ö maga is több helyütt vigyáztalanúl ellent mond ezeknek. 1G. Ezt bebizonyítjuk három érvvel. De bár miként vélekedjék is ö e tekintetben, állítását még sem bizonyíthatja be ezen egyes naptárból, mi a következőből világlik ki: először: minden egyes egyház tulajdon, a többi egyházakétól különböző naptárral birt, Onillyen a Bucher által kiadott) mellyben más, még a szomszéd egyház vértanúinak névsora sem foglaltatott. Másodszor: Ezen naptárakban még azon vértanuk nevei sem foglaltatnak, kik ugyanazon város- vagy tartományban szenvedtek vértanúi halált. Végre harmadszor: miután ezen napjainkig fenmaradt naptárakban olly vértanuk neveire találunk, kik máskép hiteles hagyományokból ismeretlenek előttünk, következtetnünk kell, hogy sokkal nagyobb számmal ismernök a különben most vagy ismeretleneket, vagy alkalmas tekintély hiányában kéteseket: ha minden egyháznak naptárát birnók. E három tételt nehány szóval bővebben kell kifejtenünk. 17. A naptárak nem valának átalánosak, hanem mindegyik egyháznak meg vala sajátja, mellyböl kihagyattak az idegen egyházak s tartományok vértanúi. Illy naptárak közöl, — mellyek vértanukönyveink elé ragasztanak, — csak kettőnek jutottunk birtokába : egyikét Bucher adá ki Rómában, Libér pápa idejében, másikát pedig, inelly az ötödik században készíttetett a karthágói egyház részére, Mabillon János hozá napfényre, régiséggyüjteményének harmadik kötetében. De ezeknek egyike sem íratott az összes nyugati egyház részére. A Bucher által kiadott a római egyház tulajdona volt, és midőn sz. Ciprián nevét említi, azonnal hozzá veti a hely nevét is, hol Romában ünnepe szokott tartatni: „Romae celebratur in Callisti.“ E szavakból kitetszik, hogy a naptár csak azon vértanuk neveit tartalmazza, kiknek emléke a város vala- melly részében, vagy egyházában megiinnepelteték. Továbbá hogy a kérdés alatti a római egyház tulajdona volt, kitetszik onnan is, hogy a püspökük emléknapjain (depositio) csupán a római pápákat adja elő, és senkit mást nem említ meg a szomszéd, hogy ne mondjam a külvárosi egyházak püspökei közöl sem. Ezt még világosabban tünteti elő Mabillon naptárának cime, melly is e következő : „Itt foglaltatnak a karthágói egyház által évenkint tisztelt vértanuk és püspökök emléknapjai.“ Kik e rovatban mint püspökök emlittetnek, egyedül karthágo- iak. Mert a hires sz. Ágoston- és némelly vértanúi koronát nyert jelesb püspökökön kívül, más nem fordul elő e naptárban, még a szomszéd afrikai egyházakból sem, Azután hogy közös nem volt a többi afrikai 2
