Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
35 horvát király leányát : igy tehát Gellértnek, ha Imre nevelője volt, mintegy 30 éves korában legalább is 1023-ban kellett hazánkba jönnie. Kit nevelt 3 évi vezetése mellett Imrében az egyháznak s nemzetünknek , az összes keresztény világ elölt tudva van ; honfiai büszkén emlegetik az első magyar királyi herceg nevét, mellybez kegyelettel közelednek a nemzetek, népek és nyelvek... Hat év múlva, az udvar fényűiéből Bakony rengetegeibe vonult vissza, s a bééli magányban, hova szent István Gunther szerzetes számára zárdát emelt, csupán Mtír szerzetes 2) társaságában hét évet töltött, megújítván szerzetes fogadásait, folytonosan elmélkedvén s imádkozván. Istvánnak ez alatt meggyűltek bajai. Achtum bánáti kényur megtagadta az engedelmességet, a keresztény vallást irtogatá, az egyházakat fosztogatá s feldulá, a népet zsarolta, s botrányosan élt; serege pedig olly jó lábon állt, hogy Istvánnak méltó oka volt az óvakodásra: de Isten nevében, mint mindig, most is meginditá csekélyebb seregét, és, ime, alig szált meg Kalocsa alatt, midőn Sunnád, vagy inkább Csanád, Achtum legjelesebb vezére Istvánhoz pártol, megkeresztelkedik, s a kir. seregtől megelőző bizalommal vezérré kikiáltatván, Istvántól átveszi a sereget, egy szerencsés ütközetben Achtumot tönkre veri, magát a csatában elejti, népét szétszórja. István örömében Csa- nádot grólFá tevén, neki adá Maros városát, uj birtokosáról elnevezve Csanádnak; aztán első leendője volt, a keresztény vallást azon részekre behozni s megszilárdítani. E végre alapitá a marosi, utóbb csanádi püspökséget, s az új megye székére Gel- lértet hivá meg a bééli magányból 1035. Határjai valának csak kiszabva Gellert megyéjének ; igazi parlag volt az, mellybe előbb ültetni kellett, hogy legyen mit mivelni, mihez munkás kezek kivántattak. Csanád környékénekkor tartózkodtak görök szerzetesek, de tudatlanság s félelem gátolta őket a hitterjesztésben; Gellért sem veheté hasznokat, miért is Istvánhoz folyomodott, kérvén öt, küldene munkásokat az Ur szőlejébe. Ezen kérés következtében minden Istvántól alapított szerzetházból küldetett nehány egyén Gellért mellé, u. m. Béélböl : Ulrik, Walther, Pannonhalmáról : Konc, Fülöp, Henrik , Lónyárd , Váradról : Anselm, István, Zalából : Albert, Ezen Mór sz. Gellértnek utóda volt a Csanádi széken, Batthiányi,