Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
33 György még kisded korában a benc.e-szerzet csuklyáját. Öt évet töltött már a zárdában, midőn atyja Jeruzsálembe zarándokolván, útjában megöletett ; ennek hire édes anyját felettébb megrongálá egészségében, ágyba veté, hol arra kérte Györgyöt, miszerint cserélné fel saját nevét emlékezet okáért atyjáéval, mit Gellért a fiú meg is tett, s ez időtől fogva csak atyja nevén nevezteték Gerhardnak vagyis Gellértnek. Nem sokára föltűnő, szép észtehetségei utat nyitottak neki azon kitüntetésre, hogy Vilmos apáttól Szirdián rendtársával a bolognai világhírű iskolába küldeték, hol öt évig tartózkodván, lankadatlan szorgalmával olly ritka kiképzettségre tett szert, hogy kora legelső tudósai közé számit- taték. Babérosan fordult innét vissza hazájába, s az egyszerű szerzetes szűk cellájába szándékozék rejteni tudománya s szép erényei fényét : de kitört ez abból, s honfiai az egyszerű de nagy reményű szerzetest sz. Márk egyházának kanonokjai közé emelték, melly magas kitüntést egyidöre elfogadta ugyan , de aztán csak hamar ott hagyta zselléjét, s vissza ment Maurocén János apát alá az ö elyseumába, a zárdába. Itt azonban hason esemény várt rá ; mert rövid idő múlva meghalt a zárda apátja, s a szerzetesek Gellértnek sok oldalú derékségét ismervén, öt egy szóval apáttá kiállók ki. Jámbor, nyájas, mindenkinek javát előmozdító , eszélyteljes szerzetnagyot tiszteltek benne rendtársai, a szegények vigasztaló barátjokat leiék föl benne, mig a tudósok nem győzték eléggé bámulni miveltsége tökélyeit. De mintegy két év múlva Gellért, Jézus iránti legforróbb hódolata mellett, a tudományszomjtól t. i. sz. Jeromosnak még akkor Bethlehem- ben fönlevö iratait látni vágyván, erősen sarkalva érzé magát a Szentföldre vándorolni, s e tervéi végrehajtandó, hajóra szált, s Adriáról a földközi tenger felé igazgatá vitorláit : midőn egyszerre az eddig kedvező szeleket dühöngő orkán váltá fel, s félelemmel tölté el az utasokat; Gellért a hajó hátsó részében térdelve iinádkozék a genezareti zivatar megszüntetöjéhez, vigasztaló utitársait, és serkenté az isteni gondviselésbem megnyugvásra; mig végre a vészteljes éj fátyolából inegpillanták a hajnal bíborától ragyogó száraz földet. Itt végtelen volt csodálkozásuk, midőn partra szólván, egészen ismeretlen földön, Dalmáthonban találták magukat. Gellért Razina apáthoz tért be a Jádra mellett volt szentmárton-zárdába, hol nagy böjti tartózkodása alatt rávétetett, hogy, mielőtt a szárazon útját folytatná Jeruzsálem fe-
