Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
31 gyatottságában végre Ahhoz fordult, ki igy szólt egykor a szenvedő emberiséghez : „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok, és én megnyugtatlak titeket. Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szivü és találtok nyugalmat lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű !“ (Máté 11, 28—30.) Jámbor lelke földi szerencséjének romjairól az égi gyönyörűségek felé repült; száműzetésében a vallásban keresett vigasztalást; Jeruzsálembe zarándokolt az emberiség üdvtermő honába. Egészen ismeretlenül járt ezen útjában, senkitől sem kisérve, durva remeteöltönyben; mig, midőn a Szentföldről hazája felé jönne, Stockeraunál valami kóbor rablók tanyájára ért; ezektől, kémnek tekintetvén, elfogatott, s hosszú kinzatás után egy száraz tölgyre függesztve, meggyilkoltatott. Ártatlan halála után számtalan csoda bizonyitá élte szentségét. Hat évig függött a tölgyön, s teste nemcsak nem ment át rothadásba, hanem ekkor megvágalván, még fris vért bocsájtott, sőt a tölgy újra meg- élcdt s kihajtott. Ezek hallatára Henrik osztrák markgróf öt vértanu- sága helyén felkeresvén, tiszteletteljesen eltemetteté, később rot- hadtlannak látszó teteme, a bencések mölki zárdájába szálitta- tott, s nyilvános tiszteletre az oltár fölé helyeztetett. Innét ismét Péter magyar király talán rokona iránti kegyeletből, ünnepélyesen átviteté országába, s őseink körükben tisztelék öt, mig a melkiek sürgető kérésére ismét visszaadatott. Rajzoltatik remeteruhában, szakálosan, kobakkal, jobbjában vándorpálcát, baljában a fojtó hurkot tartva. Névnapjául Mindszent-hó 13-dika van kitűzve már a müncheni kódex naptárában is. Kálmán szent élete által érdemié ki a dicsőséges pál- maágot, s mint illyent részint rokonság, részint ereklyéi egykori bírása miatt méltán tesszük a magyar egyház dicskörének alkotói közé.
