Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
16 tatva néhány napot töltött; de, hogy a fény s kényelem által lelkében meg ne ingaltassék, alantomban a hercegek körüli legaljasabb szolgálatokat végezé; itt jelenté ki neki az isteni gondviselés azon nagy föladatot, mellyre érte élni s halni kész szolgáját választó. Egy éjjel a következő látmány szövődök álmába. Két ágyat látott fcjcdelmileg fölkészítve szobájában, de az egyik csinosabb volt a másiknál, virágokkal s bibor párnákkal földiszitve, és ezen arany hímzett szavakkal : „Ezen ajándékot adja neked a király leánya!44 Másnap elbeszélé látmányát az udvarbelieknek, kik közül Leo püspök igy kisérté azt megfejteni: „Ember, te magad ellen törsz , korán megkapod már , a mit keressz ; meglátd : Te a bold. Szűznek kegyelméből vértanú lészsz !“ A mint alább látandjuk, e jóslat szóról szóra beteljesedett : de Béla mosolygott, mint a ki rég látni óhajtott hazája elérésére némi reményt fogad keblébe ; az egyik ágy, — a szebbik saját vértanúi halálát, a másik otthon levő testvérei hasonló végét jelenté. Ez utóbbi várakozásnál előbb megtörtént. A csehek ugyanis Béla távozása után ellenei levének családjának is, s kalandjaik által egyre nyugtalanítók Lubec urait, Béla öt testvérét; de még jobban fölindultak ellenük, midőn a testvérek legidösbike III. Ottót éjszaki hadjáratában a szlávok ellen követé, s őket mint békezavarókat a császárnál bevádolá. A császár mindenesetre ércz- teté velők erejét ; mert, mihelyt elhagyá seregével az éjszaki részeket, ők szent Vencel vértanú napján, egyesült erővel megrohanták Lubec várát, s a készületlen Zlavnikokat minden vitéz ellenállásuk dacára föladásra kényszerítők. Azon reményben, hogy szabadon vonulhatnak el várokból, megnyiták a kapukat, mig magok templomuk oltára elé borulva várták kétes sorsukat : de a lázadók vérszomjasán törték be a templom ajtaját, s a Zlav- nikok csaladját egytől egyig kiírták, az oltár zsámolyára öntvén a testvérek vérét. 3) A főn leirt látmány idején épen Csehországba vala térendő Béla vele levő testvérével Gaudentiussal, midőn e szörnyű hirt vévé : mért kellett volna kitennie magát a vérszomjas Wrssevecek dühének ? Jobbnak látá még elkerülni a halál bizonyos torkát, és hivatása másik felét, melly a vad nem- *) *) A megölt testvérek nevei : Szobebor, Spilimir, Bohuszló, Porey és Casio; a csehek által boldogokként tisztelteinek, testeik 1216-ban a prágai székesegyház oltárára tétettek.
