Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Pálmaágak a magyar egyháztörténelem kertjéből
8 szentül megtartók. A serdűlő gyermek a papok nevelésére bízatván , már kora gyermekségével előtünteté hivatásának jeleit, a zsoltárokat ugyanis gyorsan betanulá , s ezek éneklésében helyezé legkellemesebb mulatságál. Mintegy 15 éves korában Magdeburgba küldetett a bölcsészeti s bittani tudományok végzésére, hol is őt szülői Béla odavaló érsek keze alá adták. Tanára volt : Ottrik, azon kor legnevesebb bölcsésze s Cicerója , ki öt a szép művészetek, de különös a latin nyelvben képezte ki, eltiltván hallgatóinak nemzeti nyelvök használatát tanodájában. Itt vévé fel Voiliech a sz. bérmálás szentségét Béla érsek kezéből; az érsek saját nevét adá fel neki, és ez időtől fogva neveztetik Bélának. Végre 9 évi iskolai pályájáról szívben lélekben kiképezve tért vissza hazájába, hol a szász Ditlmár, első prágai püspök által pappá szenteltetett 980-ban. Béla egészen hivatásának akart élni, s ha még most valami gyengeség lett volna is benne, az egy különös eset által végkép elenyészett leikéből. Ugyanis nem sokára jelenvolt Dittmár püspöke halálán, ki minden jámborsága mellett szörnyű szemrehányásokat tett magának végvonaglásai között: Béla Dittmár érdem- teljes élete után is illy isszonyunak látván a halál válságos óráját, elborzadott, s mindjárt a rá következő éjjel szőrzsákba öltözve , s behamvazott fővel vezekelve járt egyik szentegyházból a másikba, vagyonából bő alamizsnát osztogata a szegényeknek, s buzgón könyörge a mindenhatónak, hogy öt szent oltára méltó ál- dozárává tegye, s mentené meg illy szönyü haláltól. — Dittmár eltakarítása után Boleszló fejedelem összegyüjté országa nagyjait püspökválasztásra : ezek hazait kívántak , s ismervén Béla a fiatal áldozár nemzetségét, ime, mindnyáján kezeiket fölemelve, földijüket püspökké kikiáltják. Milly jól esett választásuk, azt az egyház láthatlan feje, Jézus Krisztus is kijelenteté. Megválasztása napján ugyanis bizonyos órdöngös férfiú szabaditásával foglalkoztak a prágai áldozárok, kiknek imáira a gonosz lélek elhagyván a zaklatoltat, igy ordítozék: „Jaj nekem! már többé e tartományban nem maradhatok, mert a ma megválasztott püspöktől szörnyen rettegek ; ő Béla az Ur szolgája !*4 Most tehát a eseh követek kíséretében Veronába utazott II. Otto császárhoz, hogy a szentséges atyától megerösittetvén, a császár által a püspökibot s gyűrű átadása által hivatalába beig- tattassék. Itt kedvesen fogadtatott, s a jelenvolt Villigisz mainci
