Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

251

Sz. Pioiiins és vértanutársaiiiak szén- Kr.u. u.250.

védésé.

(Négy kéziratból.)

I. Hogy a szentek érdemeit elősoroljuk s azokról emlékezzünk, az apostol parancsolja, tudván, hogy a tett dolgokrai emlékezés a nemes férfiak kebelében, s leginkább azokében növeli a buzgalmat, kik az illy férfiakat különösen követni s hozzájok hasonlók lenni törekednek. Ennélfogva Pionius vértanú szenvedését sem hallgathatjuk el ; mert éltében több társát a tudatlanság tévelyeiböl mentette ki ; utóbb pedig vértanu- sága által példát adott azoknak, kiket előbb tanaival oktatott.

II. A hatodik hónap második napján, ') melly és

bőjtmás hava 11-ke, nagyszombaton, midőn sz. Polikárp vértanuságának napját ünnepelnök, kitört az üldözés dühössége Pionius, Szabina, Asklepiades, Macedonias és Lemnus kath. áldozár ellen. De mivel a jámbornak az Ur mindent kinyilatkoztat, Pionius a jövő szenvedésektől nem félvén, előre látta azokat, mik reá várakoztak. Ugyanis Polikárp vértanú ünnepe előestéjén , midőn Szabinával és Asklepiadessel böjtölne s imádkoznék, álmában értésére adatott a kővetkező napon történendő elfogatása. Mit a látmány világossága miatt tisztán és kétségkívül megértvén: tulajdon, Szabina és Asklepiades nyakára kötelet kötött, hogy az eljövendő poroszlók őket kötözötten találván, tudják meg, miszerint semmi előttök ismeretlent nem tesznek; és megértenék, hogy nem az áldozatokban résztvevőkként fogják őket vezetni, mert a köteleket parancs nélkül vették föl, hitök bizonyságául, akaratoknak pedig jeléül.

III. Elvégezvén az ünnepélyes imát, miután sz. kenyeret és bort vettek volna magokhoz, szombaton, *)

*) Bollandnál : böjtelőhava 23-dik napján, midőn nagyszombat vagyis Polikárp boldog vértanú emléknapja bekövetkeznék, s Decius üldözése dühöngne, Pionius áldozár sat.