Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

angyal, kik minket hoztak, letettek bennünket, és magunk lábán tettünk meg egy nagy széles utat. Itt Jokundus és Szaturninra 17) akadtunk, azonkívül itt lelök Artaxiust is, kik mind egyszerre szenvedtek, elevenen égettetvén meg; itt találók Quintust is, ki szinte vértanúként múlt ki a börtönben ; s a többiek felöl kérdezősködénk nálok. Az angyalok pedig azt mondák: Jertek előbb, jöjetek be s üdvözöljétek az Urat.u

XII. „S közelebb jövénk a helyhez, mellynek falai világosságból látszának építve lenni ; s e hely ajtajánál négy angyal állott, kik a bemenőket hófehér öltönybe öltözteték. Mi is ckkép felöltözve, bemenénk, s véghetlen világosságot látánk, s ballók, a mint egyesült szóval szünet nélkül kiálták : Szent, szent, szent. S a hely közepén ülni látánk egy ősznek látszó fiatal arcú embert, kinek haja hófehér volt; de lábait nem láttuk. S balján és jobbján huszonnégy vén, s utánok még számtalan állott. Nagy bámulva léptünk közibök, s a trón előtt megállánk ; s a négy angyal fölemelt bennünket s megcsókoltuk öt, ki kezével intett. A többi vén pedig igy szólott hozzánk : Álljatok ; s megnyugovánk. S a vének mondák : Menjetek és játszatok. S mondók : Perpetua ! megvan, a mit akarsz. S feleié : Hála Istennek, hogy valamint testben vig valék , most még vigabb vagyok.“

XIII. „S kimenénk, s az ajtóban jobbról Optât püspökkel, balról pedig Aspáz áldozár- és tanárral ,s) találkozónk ; egymástól elválva és szomorúak voltak, s lábainkhoz borulván mondák: Dönlsétek el ügyünket, mert ti kimentek s bennünket úgy hagytok. S mondánk : Nemde te vagy ami atyánk, te pedig áldozár; mért borultok hát lábainkhoz? s lehajoltunk s megöleltük

1T) A compiegni és sóvári kéziratban nincs meg Szatur- nin, de a kaszinóiban, úgy szinte Mabillon kivonatában fellelhető. A Rernigiusféle vértanukönyv szerint Szatur, Jokundus és Szaiurnin emléknapja böjtmás hava 6-án ületik.

'*) Tanároknak (doctores) neveztettek, kika híveket, s leginkább a hitujoncokat oktatták. L. Cipr. 29—ik, Pamel kiad. 24-iklev. s az oxfordi tudós kiadó jegyzeteit.