Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

204

IX. „Kevéssel ezután Pudens, a börtön felügyelője , ki becsülni kezdett bennünket, Istennek hatalmas erejét tudván velünk lenni, sok keresztény atyafit bocsátott hozzánk, hogy egymást viszont megvigasztaljuk.

Perpetua Elközelgvén pedig a viadal napja, hozzám jött atyám atmadeorr”e?észen búgyötörteu, s elkezdé szakállát tépni, magát is "íeUksér" Pe<^'£ a földhöz hányni; majd arcra borult s megátkozá élte napjait, s annyit és oily nagyon kiabált, hogy tán maga a természet is megindult szavain. Én sajná- lám öreg korát.44

X. „A viadalt megelőző nap illy látásban részesülök : Látám t. i. Pomponius szerpapot a börtön ajtajánál megállni s rajta erősen zörögni; kimenék s kinyi- tám neki: ö pedig tiszta fehér s különféle diszgolyókkal — calliculis — beaggatott13) öltönyben volt. S monda: Perpetua, rád várakozunk, jöjj; —smegfogd kezem s különféle tekervényes és zordon útakon megindulánk. Midőn végre alig lihegve megérkezénk a színkörbe, közepére vezetvén engem, mondá : Ne félj : veled vagyok, veled együtt harcolok, s elment. S nézem a roppant néptömeget, melly most megfélemlett. S tudván , hogy a vadak elé Ítéltettem, csodálkozám : mért nem eresztelnek azok ellenem. S kijött ellenem egy rüt alaké egyiptomi ,6) segédjeivel együtt velem harcolandó. Hozzám is szép termetű iljak jövének segédek gyanánt, s ime levelköztetém, s férfiúvá levék. És olajjal kezdének kenni segédeim, miként a vivni készülőket szokás, az egyiptomit pedig pedig porban heverni látám. S egy szörnyű nagy ember lépett most elő, olly magas, hogy a színkör magasságát is felül,s) ügy látszik gránátalma alakú golyók, minők a zsidóknál a főpap öltönyén csüngtek.

,s) E látmányról sz. Ágoston a lélek eredetéről Vincéhez irt 3. k. 18. f. igy szól: „Sz. Perpetuának úgy tetszett álmában , mintha férfiúvá átváltozva küzdene valamelly egyiptomival. Pedig ki kétkedik, hogy teste ezen hasonmásában lelke, és nem teste volt, melly nő nemében megmaradván, alva feküdt nyughelyén, mig lelke azon férfiúi test alakjában küzdött ?“