Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

198 lásból ismeritek a sz. vértanukat: velők s igy Jézus Krisztussal egyesülhessetek, kinek tisztelet s dicsőség mindörökké. Amen. (Kezdődik a szenvedés.) II. Elfogattak : az ifjú Revokát s Félicités, kit az előbbi térített meg, továbbá Szaturnin és Szekundulus hitujoncok, kik közt a nemes családból származott, müveit, tisztes házasságban élő, atyát, anyát, két test­vért, (kiknek egyike szinte hitujonc) s egy csecsemőt biró, mintegy huszonkét éves Yivia Perpetua is volt. Vértanuságának történetét körülményesen ö maga fog­lalta sajátkeziileg Írásba. III. „Midőn — úgymond — még az üldözőkkel volnánk, s atyám engem maga részére vonni töreked­nék , atyám, — mondám — látod-e emez itt heverő edényt, kancsótvagy bármi más? Mire az felelt: ,látom.4 És én mondám: Ugyan mondathatik-e másnak mint a mi valóban? Sömondá: ,nem.4 így én sem mondhatom magamat egyébnek mint a mi vagyok, t. i. kereszténynek. E szóra fölindult atyám s belém kapott, hogy szemei­met kikörmölje ; de csak összevert, s aztán meggyő- zetve, ördögi csábérveivel együtt elment. Hálákat ad­tam Istennek, hogy egy időre megszabadultam atyám­tól s távollétében enyliet élvezheték. Ez idő alatt megke­reszteltettünk ; s nekem azt sugalta a Szentlélek, mi­szerint semmi mást sem kell kérni a keresztségben, J) mint béketürést a szenvedésekben. Kevés nap múlva börtönbe vettettünk, s elrémültem ; mert még soha sem tapasztaltam olly sötétséget. Oh terhes nap vala ez ! a nagy forróság, a sokaság és a katonák tolongá­sa miatt ; de különösen aggasztott csecsemőm sorsa. Tertius és Pomponius szerpapok, kik enyhítésünkre jövének, 2) pénzen kieszközlötték , hogy néhány órá­') Holst. „A víztől,“ — ab aqua — mit valaki igy ma­gyarázhatna, az időtől fogva, mikor a keresztséget fölvette. *) Cipr. 15.1. ad martyres, melly a Pamelféle kiad. szerint all. „Eldödeinknél mindig meg volt, hogy a vértanuk bör­tönébe szerpapok mentek, kik őket tanácsukkal, s sz. iratok átszolgáltatásával gyámoliták.“ Lásd mindkét kiad. 5. 1. is. Mabillon kivonatai szerint e szerpapok Titius és Pontius voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom