Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

175 Istenünk a mini megjutalmazza az érdemeket, úgy megbünteti a vétkeket is. A kik nevéhez hűk marad­nak, azokat élteti, az engedetleneket pedig halállal bünteti. Ha vallásában erős állhatatossággal megmara­dok , biztos lehetek, hogy a kegyetlen ördög vesztő hajótörésétől megmenekülök , s az örök király kikötő­jébe szabadulok.“ IV. Látván a biró, hogy sz. Szirnforján párán- 9s,.oroi!laU csaira nem bajt, a poroszlók áltál megvereté és bor- vettetik, tönbe záratá, s néhány nap múlva ismét maga elé állít­tatván, előlépett a világosság fia a sötétségből, a ha­lálos fogság hajlékából, hogy az örök királylyal örök­ké éljen. Szoros kötelékeit, az izmok gyöngülése ál­tal elaszott bőr már egészen megtágitá, s a mint lei­kével a mennyei örömökben szárnyalt, vére az üd­vös szenvedések közt majdnem előbb kifogyott, mint ontatott. Ekkor a biró igy szólott : Mennyivel jobban ^fvefeue^ cselekednél Szirnforján, ha a halhatlan isteneknek tik. szolgálnál, és a nyilvános pénztárból megjutalmaztat­ván, a nemes katonai állapotra emeltetnél. Ki, ha­csak ma térdre borulva nem imádod az istennő becsü­lendő képét, és magadat Apollo s Diána l'önséges iste­neink tisztelőjének nem nyilvánítod, bizonyosan el kell veszned. Azért ha akarod, az oltárokat koszorúkkal fölékesiljük, s te tömjénnel s illatokkal hozd az is­teneknek az őket illető áldozatot. Szirnforján mondá : „A bírónak, kire a közjóiét bízatott, nem kell Ítéle­tét hiú szavak- és szófordulatokban előadni. Ha veszé­lyes , a szívnek nemesilését naponta valamivel elő nem mozdítani : minél veszélyesb az üdvétől eltérőre nézve, a vétkek szírijei közt hajótörést szenvedni ? !“ V. Szólt a biró: Áldozz az isteneknek, hogy udvari tisztségekben részesülhess. De Szirnforján ezt feleié : „A biró megfertőzteli itélőszékét, ha a törvé­nyek pallósával nyilván erőszakos gyilkosságot követ el, az örök kárhozat halálát vonja lelkére, s életét örökös gyalázat átka sújtja. Valljon ne áldozzuk-e föl önkényt az életet, mellyet tartozásként kell Krisz­tusnak föláldoznunk? Késő annak bánata, ki a biró

Next

/
Oldalképek
Tartalom