Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
II. Autim már akkorában régiségéről hires, és a szentségtörő vallás emlékjeleivel (titulus) és szertartásaival teljes, a pogány tévedésnek szolgáló, különféle pogány templomokkal ellátott és balgatag babona- ságba merült város volt. Berecynthia, Apolló, és Diána tiszteletét különös buzgalommal pártolta. A mint tehát Berecynthia * 4) a gonosz lelkek anyjának szent- ségtelen ünnepére nagy nép sokaság tolongott egybe, az akkor azon városban székelő tanácsfő, Heraklius, fáradatlan szorgossággal járt el a keresztények fölkeresése és megismerésében. Sz. Szimforján épen jelen volt. Ki, mivel Berecynthiának kocsin hurcolt s nagy nép csoporttal körülvett állványát megvetette s imádni nem akarta, mint nyilvános lázadásnak tettese befogatott, s azonnal Heraklius elé hurcoltatott. Heraklius tanácsfö a törvényszéken ülvén igy szólott, sz. Szimforján- hoz : Valid be nevedet és állapotodat. Ki felele: „Keresztény vagyok, nevem Szimforján.“ A biró mondá: Keresztény vagy? a mint látom nem tudtunk felőled, mert e név nálunk nem igen ismere63. sz. a. ezek olvashatók: „t>ui beatos patres Andochium et Benignum secutus per martyrii fragrantiam electus pervenit ad palmam.“ Hogy Benignus és Andoclnus papok, Bódog szerpappal és Thyrziussal sz. Polikárptól franciahonba küldettek, Beda , Adó, Uzuárd , Rábán , Notkér s egyebek régi vérlanukönyveiből világos, hol mondatik, hogy Benignus Dijonban sz. Andráshava t-jén szenvedett s ugyanott Leonilla által eltemettetett ; Andochius pedig Thyrziussal és Bódoggal Aulunban sz. Mihál hava 24-én. Sz. Beni- gnusról, kinek neve alatt a sz. Benedek rendűek Dijonban pompás zárdái bírnak — emlékezik toursi Gergel; (Historia Francorum. I. és de Gloria Martyrum c. 51.) sz. Andochius, Ferreol és Regina vértanukat pedig Widrad említi (in utroque testamento. Saec. 3. Benedict, p. I. pag. 683, 688.) 4) Az auluniaknál Berecynthia hamis istennő tisztelete még sokáig fönmaradl; midőn annak szobra Szimplicius Autun püspöke idejében is liasonlólag körül hordoztalott volna,e püspök imáival kinyerő, kogy az a földre esett, és semmi módon sem vitethetett tovább; melly csoda által sokan annyira megin- dittattak, miszerint az igaz vallásra tértek át, a mint toursi Gergel „de gloria Confessorum“ 77-ik fejezetében beszéli.
