Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
171 tetett, ez még most is főn áll mezei sz. Germánról címzett zárdaegyházunk alsó részén, dél felé. 3. De nem csak Autun-ban ünnepeltetett sz. Szim- Tiszieieie. fórján emléke, kinek t. i. ünnepét másokéval együtt, kiket Perpetuus, toursi püspök sz. Márton egyházában megünnepeltetni határzolt, Gergel története 10. könyvének végén említi. Ugyanaz 1. könyvének „(de gloria Martyrum)44 52-dik fejezetében egy csodát is beszél el, melly sz. ereklyéi által Auvergne-ben Theodorik francia császár idejében történt. Miséje a tudós Mabil- lon atya állal „de Liturgia Gallicana44 című 3-dik könyvében kiadott góth misekönyv 63-dik száma alatt van. Hogy első királyaink idejében az akkor még jelentéktelen Meaux helységben egy, sz. Szimfuriánus vagy Szimforján-ról nevezett egyház állott, Ermentrud végrendeletéből kiviláglik, mellyel Mabillon „de Liturgia Gallicana44 cimű müvének függelékében 5-dik szám alatt tett közzé. Végre, hogy a többit elhallgassam, régibb vértanukönyvek is e sz. vértanú ünnepét kisasszony hava 22-re teszik, máig is e napon ünnepeltetik emléke. 4. Halálát e szentnek körülbelül a 180-dik évre Halálának tesszük; mert mondatik, hogysz. Benignustól, sz. Po- lde'*e’ likárp tanítványától kereszteltetelt meg; és semmi kétséget sem szenved, miszerint Aurelián császár neve Aurélé helyett csúszott be a közzétett emlékiratba. Sz. Fáron, fönnebb érintett kéziratának 2-ik száma alatt, bol a császár rendelvényéről van szó, egyenesen Aurél neve olvasható. Ebben megegyez Uzuard is vértanú könyvében. De dijoni sz. Benignus évlapjának szerzője a „Spicilegii Acheriani44 1. kötetében, hol sok fordul elő sz. Szimforjánról, -— vértanuságát Márk Aurél Antoninnak, Makrin utódjának, az az Heliogabalnak idejére teszi, noha megvallja, hogy a császár azoktól, kik sz. Benignusról Szimforján tanítójáról Írtak, közönségesen Aureliánnak mondatott. Mások ismét ugyan azon Aureliánt Karakallának tartják, (lásd a Bollandis- tákat Máriahóról irt 1-ső kötetben sz. Andeolusról). Azonban bizonyos, hogy Aurél és Aurelián, Valér és Valérián s több ezekhez hasonló nevek a kéziratokban
