Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
159 veiének töredékét Özsébnél ; vajha szenvedése tör ténetét is egészen és épen birnók. Baronius ugyan a római vértannkönyvhezi jegyzeteiben és egyházi évkönyveiben (ad ann. 205. num. 28.) erősiti, hogy ö valamelly töredéket talált, mellyet azonban sehol sem közlött. De ugyanott mondja, hogy a katonák Szever császár parancsából Lyon városát körülvették, s azonnal minden keresztényt, kit csak benntaláltak, agyonvertek, s ezek közt Irént is, kit végre különféle kínzások után Zakariás pap eltemetett. Hogy Irénnel számtalan vértanú végeztetett ki, tanúsítja még toursi Gergel. (Tört. 1. könyv. 29. sz.)sa vértanuk dicsőségéről irt 1. könyv. 50-ik fej. mondja, hogy sz. János sírboltjában volt eltemetve. Mindezeket Adó és egyéb vértanukönyvek írói munkáikba sz. Ivánhava 28-a alatt vették föl, melly napon annak emléke ünnepeltetik. Ezt a görögök kisasszonyhó 23-kán tartják a mint havi könyveikből kiviláglik. Ezen havi könyvekben Lambeciusnál 8 köt. 208 1. Irén egy más Irénnel, szerémi püspökkel fordul elő, kiről annak helyén értekezendünk. Egyébiránt lyoni sz. Irén történetét föltaláltuk a cisterciek fözárdája egy kéziratában , azonban ez nem ollyan, hogy az igaz és hiteles emlékiratok közt helyet foglalhasson. Valljon ez ugyan- az-e, mellynek töredékét Baronius, mint állítja , föllelte, nem akarjuk vitatni. A mienk eképen kezdődik: „Quamquam nullis invicta Martyrum virtus possit modis annumerata percurri, quibus constat suppliciorum etc/‘ Sz. Irén vérlanusága a mennyire sejteni lehet, körülbelöl a 203-dik évre esik, Szever császárkodása alatt; sz. Epifán öt közönségesen „boldog öregnek44 nevezi, s Özséb évlapjaiban 183-ik év alatt mondja, hogy kortársai közt „kitűnő44 volt. Emlékirata elveszett. Emléke.
