Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
152 kin ózta* A1V. Végre ezek után az ünnepélyek (spectacutik° Ponticus lorum) utósóján ismét elöhozatott Blandina egy körül- nevu ifjúval. \ 5 éves Ponticus nevű ifjúval. Ezek már az előtt is naponkint bévezettek a színkörbe, bogy igy szemtanúi lennének a többiek kinzatásának. S midőn kényszeríttettek volna a pogányok bálványaira esküdni, ők pedig szándékuk mellett állhatatosan megmaradván azoknak istenit semmibe sem vették: a nép olly dühre lobbant ellenök, hogy sem az ifjú gyönge korára nem te- kinte, sem a nőnem iránt valamelly tiszteletet nem tanúsított. Minden kigondolható kínokkal gyötrötték tehát, s a büntetés minden nemének alávetették őket, hogy igy esküre kényszerítsék, céljokat azonban soha sem érhették el ; mert Ponticus nővére serkentései által buzdittatva — úgy hogy maguk a pogányok is átlátták, miszerint ő volna az, ki a gyermeket buzdítja és erősíti — minden kínzást bátrán kiállva, kiadta lelkét. A vértanusá- Boldog Blandina pedig, a többiek közt utősó, nemes got cejezi anyaként, ki fiait a bátor harcolásra serkentő, s a győzteseket a királyhoz előre küldé, a küzdelmek ugyan azon láncolatán át, mellyet fiai már megjártak, sietett utánnok, örvendve s vidoran nézett jövőjének elébe , mintha nem is volna vadállatoknak odaítélve , hanem menyegzői vigalomra hivatva. Végre ostoroztatás, égettetés után hálóba záratva bika elé vettetett, melly sokáig magasra földobálta 5 de ö a vele történtekből mind a hitt jók elérésének reménye, mind pedig azon édes egyesülés miatt, mellyet az ima Krisztus és közötte ápolt, semmit sem érezve, végre áldozatként megöletett: mire maguk a pogányok is nyíltan megvál- lák, miszerint nő még soha sem találtatott nálok, ki olly s annyi kínokat kiállott volna. A XV. De még igy sem csillapodott le a szentek elhoit testein leni dühök és kegyetlenségük ; mert a bősz , kegyetlen dühöngnek. em]jerek azon iszonyú vadtól fölingereltetve nem köny- nyen csendesittethettek le. Sőt megátalkodottságuk a szentek testein is kezdett kegyetlenkedni. Minden emberi érzelem s okosságból annyira kivoltak vetkezve, hogy még az sem pirítá őket el, miszerint a vértanuktól le-
