Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

141

pett Vettiiis Epagatbus2) egy a testvérek sorából, ki Isten s emberek iránti szeretettől lángolván olly szigorú s szent életet élt, hogy noha még ifjú, az agg Zakariásnak 3) dicséretére méltóvá tette magát (mert mindenben az Ur parancsát s törvényét követte panasz nélkül , a felebarát irányában teljesítendő bármellynemü szolgálatra és sziveségre legkészebb, Isten iránti buzgalommal s szellemi lelkesíiltséggel teljes). Ez, mondom, illy jeles férfi lévén az ellenünk hozott annyira igazságtalan Ítéletet nem tűrhette, hanem nehezteléstől indíttatva követeié, hogy legyen szabad testvéreinek ügyében szólania, s nyilván bebizonyítani, miszerint semmit sem találhatni nálunk, mi istentelenség vagy erkölcstelenségre mutatna. Amint azonban a törvényszék körül állók ellene kiabálni kezdének, (mert övéi közt kitűnő vala) és maga az elnök is ezen, máskép legjogosabb kérést rósz néven vette, s csak azt kérdezte tőle, valljon keresztény volna-e: ő magát egyenesen annak vallván, a vértanuk sorába igtattatott, a keresztények ügyA'édének tiszteleteimével Hibáztatván föl a bírótól, mert valóban a sz. lelket birta magában ügyvédül, sokkal düsabban mintZakariás, kit lángoló sze- retele tett híressé, mert testvéreinek védelmére életét áldozta fel. Mert volt, és most is igaz tanítványa Krisztusnak, ki a bárányt, bár hová menjen is követi.

IV. Ezután a többiek is kiismertettek, és kinyilvánultak. Az első vértanuk ugyan készek voltak, kik t. i. a vértanuk dicső vallomását a legnagyobb lelki vidorsággal letették. Azok pedig, kik készületlenek, gyakorlatlanok és gyöngék voltak illy küzdelem kiállására, ez alkalommal napfényre jöttek. Mintegy

Rufin Vectius Pagathusnak hívja öt.

3) Vales arról vádolja Adót, Uzuardot és Nőikért, hogy Rufin fordításából Zakariást, kinek neve alatt világosan Kér. Sz. János atyja értetik, vigyázatlanul mint a lyoni vértanuk egyikét igtalták a vértanukönyvbe. Nem csak ezen szerzők, hanem toursi Gergel és a sz. Jeromosnak tulajdonított vértanuk könyve is említ egy Zakariás nevű áldozárt a lyoni vértanuk közt, miként azt már azelöjegyzetekbenis megemlitök.

Vettius önkényt ajánlja magát a kér. hit védőjéül,