Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
133 meskedjél isteneinknek és a császár parancsainak. Kinek Jusztin azonnal válaszolt : „Ki üdvözítőnk Jézus Krisztus parancsaira hajt, soha horkolást vagy kár- hoztatást nem szenvedhet.“ Rusztikus : Mellyik szakában a műveltségnek és tudománynak vagy jártas? Jusztin : „Törekvésem oda irányzott, hogy a tudományok minden ágában műveljem ki magam, azért minden tudományban otthonos vagyok: -) végre pedig a keresztények tanának szentelém magamat noha ez a balvélemények tévelyeiben bolyongóknak nem tetszik.“ Rusztikus: Hát nyomorult, ezen tudományban leled fel gyönyörödet? „Igen, válaszola Jusztin, mert a keresztények igaz vallását követem. Főnök: mellyik az a vallás? Jusztin: Az igaz vallás, mellyel mi keresztények szentnek tartunk abban áll, hogy egy Istent hiszünk, ki mindeneket, mik láthatók, vagy testi szemeink elöl elfödvék alkotott és teremtett; s hogy Jézus Krisztust, Isten fiának valljuk, kit a látnokok megjövendöltek, s ki ismét eljövend megítélendő az emberi nemet, ki az üdvösség hírnöke, és azok mestere, kik tőle szívesen tanulnak. Én ugyan, mint ember tehetetlen és sokkal csekélyebb vagyok, sem hogy örök istenségéről mél- tólag szólhatnék, ez — megvallom — a látnokok tiszte. Mert ők ugyanannak, kit Isten fiának mondottam e földrei jöttét isteni ihletés után több századdal előbb megjövendölök.“ II. Ezután tudakolá a főnök, melly helyben gyülekeznek össze ókeresztények? Jusztin válaszoló, hogy ott jőnek össze a hol akarnak, és a hol lehet. „Azt véled talán — úgymond — hogy mindnyájan egy helyen szoktunk összegyűlni? Koránsein; a keresztények Istene hely által nem korlátoztatik, hanem láthatlan lévén, az eget és földet betölti, kit a hivök mindenütt imádnak, és dicsőítenek.“ A főnök: Valid meg minél előbb melly helyen jöttök össze, és hol gyűjtőd egybe tanitJusztin befo- gatik. Krisztust vallja. Krisztus véget len istensége. 2) Ugyanezt terjedelmesben adja elő maga Jusztin Tri- fonnali párbeszéde elején; miből ezen emlékirat nagy hitelességet nyer.
