Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

egy kövér és kedves áldozat, a mint előkésziléd, ki- nyiíatkoztatád, és már teljesedésbe hozád, Te, ki hazudni nem tudsz igaz Isten ! Azért én mindenért magasztallak, és dicsöitlek az örökkévaló, mennyei Jézus Krisztus kedves fiaddal, kivel neked és a Szentiéleknek legyen dicsőség , most és mindörökké, Amen.44

XV. Miután az Amen-t kimondá, és imádságát elvégzé, a legények, vagyis a poroszlók meggyuj- lották a tüzet. S midőn erősen fellobogott a láng, nagy csodát láttunk, kiknek ezt látnunk megengedtetett, s kik csak azért tartatánk fen maiglan, hogy azt másoknak is hirdessük. A tiiz boltozatba hajolt, mint a széltől földagadt hajóvitorla, és körülfogá a vértanú testét, ki középen állván, nem pörkölt húshoz, hanem sülő kenyérhez hasonlított, vagya kemencében izzó aranyhoz és ezüsthöz, s olly jó illatot is éreztünk, mintha tömjén, vagy más drága fűszer illatozott volna.

XVI. Végre midőn látták az istentelenek, hogy testét föl nem emésztheti a tiiz, közepébe szóliták a bakót, s tőrét nyeléig belé meritteték, mit az megcselekedvén , galamb szált föl belőle , s olly bőven folyt a vér, hogy a tüzet kioltá, és az egész gyülekezet bámnla a nagy különbségen, melly a hitetlenek és a választottak közt létezik. Illyen volt Polikárp, a csodálatra méltó vértanú, ki napjainkban apostoli, látnoki mester, s a szmyrnai katholikus község püspöke volt. Minden szó, mellyet száján kibocsátott, vagy beteljesedett, vagy be fog teljesedni.

XVII. De az igazak nemzetségének irigy és gonosz ellensége, látván dicső vértanúi halálát ezen férfiúnak, kinek erkölcsi viselete elejétől fogva fedhetetlen volt, s a ki most már a halhatatlanság koronájával van ékesítve s kétségkívül elnyeré a pályabért, törekedett megakadályozni, ne hogy valamelly ereklyéjét bírhassuk, jóllehet ezt sokan óhajtották, kívánván szent hullájával összeköttetésben maradni. Azért megsugá Ni- ketesnek, Heródes atyjának és Alkes testvérének kikérni az altanácsfötöl, hogy ne szolgáltassa ki eltemetésre a holttestet a keresztényeknek, nehogy, mint