Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
tust.“ Erre Polikárp : „Nyolcvanhat éve, hogy szolgálok neki, és soha sem bántott meg: hogy szidalmazhassam az én királyomat, a ki engem megváltott?“ X. Az altanácsfö újra sürgette : „Esküdjél mega császár jólétére.“ 0 pedig feleié: „Ha nagyravágyás- ból kívánod, hogy én, mint mondod, a császár jólétére megeskiidjem, és színleled, mintha nem tudnád, ki vagyok én; úgy halljad nyilván: én keresztény vagyok. Ha pedig megakarod tanulni a keresztények tudományát, határozz erre napot, és hallgass.“ Erre az altanácsfö: A népet beszéld rá. Polikárp viszonzá: „Veled kész valék beszélni, s előtted vallomást tenni, mert tudjuk, hogy a felsöségeket és hatalmakat, mellyek az Istentől rendeltettek, megkell illőleg tisztelnünk, mennyiben ezt lelkiismeretünk sérelme nélkül tehetjük. Ezeket azonban nem tartom érdemeseknek, hogy előttük számoljak.“ XI. „De nekem vadállataim vannak, — mondá az altanácsfö, — azok elé vettetlek, ha nem okulsz.“ „Hadd jöjjenek! — feleié ő, — olly módon nem szoktunk okulni, hogy jobb helyett roszabbat fogadjunk el. Jónak tartom azonban, hogy a rosztól jóra térjek.“ Ismét mondá az altanácsfö: „Tűzzel emésztetlek meg, ha rá nem gondolod magad, s ha a vadállatokat megveted.“ „Te tűzzel rémitesz , — mondá Polikárp, — melly kis ideig éget, s csak hamar kialszik; mert nem tudsz a jövő Ítéletről és az örök büntetés ama tüzéröl, melly a gonoszok számára van fentartva. De mit kése- delmeskedel ? állj elő azzal, a mi tetszik !“ XII. Mig ezt, s egyebeket monda, bizalommal és örömmel telt el, s az Isten mulasztja ömlött el ábrá- zatján. Olly kevéssé hagyta magát a mondottak által leveretni, vagy megzavartatni, hogy inkább az altanácsfö vesztette el lélekéberségét. Kiküldé kiáltóját a küzdhely közepére, és háromszor kiáltatá ki, hogy : „Polikárp megvallá, hogy keresztény.“ Ezt a kiáltó kihirdetvén, a pogány nép és a zsidók, kik Szmyrná- ban laktak, féktelen haraggal és nagy kiabálással or- ditozák: „Ez Ázsia mestere; a keresztények atyja, 8*
