Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
110 Más vértanuk. tolt jegyzeteit, Usszert a szmyrnaiakhoz irt levél- hezi jegyzetekben; Halloix szent Polikárp életrajza 12. fej. Pearsont a római püspökökről tartott 2 beszéde 18-ik fej; Bolland Jánost boldogasszony hava 26-ika alatt, hol a nehézségek bővebben fejtegettetnek. 7. A szmyrnai levélhez kapcsold Özséb Pionius vértanuságát ; honnét némellyek kövelkezteték, hogy Pionius és Polikárp egy időben szenvedtek, kivált azért, mert ugyanazt világosan kimondja Özséb évkönyvében. Azonban Vales Henrik és több tudós férfiú állítják , hogy Pionius Decius alatt nyerte el a vértanúi koszorút Szmyrnában. Én egykor gyanakodtam, valljon nem két Pionius vértanú létezett-e, kiknek egyike, kit Özséb említ Antonin alatt, a másik pedig, mint hiteles emlékirataiból kiviláglik, Decius alatt szenvedett. Azonban észre vevén hogy Özséb mindazokat, mik az utóbbi Pioniusnak emlékiratában olvastatnak, az előbbinek tulajdonítja : Vales véleményével egyezőleg állítom, hogy csak egy Pionius volt, kinek emlékirata Polikárp vértanuságához csatoltatván, némellyek ezeket ugyan azon időben szenvedni vélik, melly hiba azután Özséb évkönyveibe is befészkelé magát. 8. így ítél Henschen Godefrid (Bolland. böjtmás- hava 13) sz. Karpus és más pergami vértanukról, kik Özséb szerint (Tört. 4. k. 15. fej.) Antonin kormányzása alatt szenvedtek. „Azonkívül — igy szól — sok másoknak emlékiratai, kik Ázsia Pergamus városában egy időben szenvedtek, most is léteznek mint : Karpus, Papulus és Agathonika nevű nőnek, kik hi- tök vallása miatt szenvedett vértanuság után hivattak a boldogabb honba.“ Ha ezen Özsébtöl említett iratokat birnók, könnyen feloldható lenne minden nehézség ; azonban minthogy azok, miket Henschen fölhoz tulajdon ítélete szerint sem bizonyosak, ismét kétség támad , annyival inkább minthogy a régi vértanuköny- vek szerint e sz. vértanuk Antonin Verus és Aurél Kommodus alatt, szenvedtek ; sőt tán nem is vakmerőt állítunk, ha mondjuk hogy ama Papulus, kit Ni- cefor története 3. könyv. 36. fej. szerpapnak nevez,
