Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

108

Sőt Ignác vértanú, kit Polikárp , midőn Rómába menne, magához vett, s ki élte utósó napjaiban egyháza gondját átadá Polikárpnak, „öt Istenhez méltó püspöknek“ nevezi a szmyrnaiakhoz irt levelében. Miért is nincs mit csodálni, hogy Polikrates efezi püspök Győző római pápához irt levelében Polikárpot szent János apostol után első helyre méltatja : „Ugyanis — úgymond — (Özséb története 5. könyv. 24. fej.) Ázsiában dicső férfiak hunytak el: Fülöp, egy a 12 apostol közöl, János, ki Krisztus keblén feküdt, Polikárp is, ki szmyrnai püspök és vértanú volt ; továbbá Thra- zeas Eumenia püspöke s vértanúja, ki Szmyrnában Thrazcás és nyugszik. Mit mondjak Szagaris püspök s vértanúról, SzBf"úk'ér" ki Laodiceában halt meg. Emlitsem-e Papiriust, Meli- tót? sat.“ Thrazeas és Szagaris a régi vértanuköny- vekben is megemlittetnek, és pedig Thrazeas inind- szenthava 5-én, Szagaris pedig következő napon, kinek vértanuságát a most említett Melito szardesi püspök vériratában, (Özséb 4. könyv 26. fej.) Szervilius Pál ázsiai attanácsfö és M. Aurél Antonin császár idejére helyezi. Hogy pedig Thrazeas vérlanusága is ez időre esik, kitetszik Apollónnak a montanisták ellen irt könyvéből (Özséb 5. könyv. 18. fej.) iratai. 5. Nem csak szóval, hanem irataival is mint fáklya világított néhány egyháznak. De a sokféle levél közöl, mellyet ö Irén állítása szerint a szomszéd egyházakhoz s néhány keresztényhez irt, csak egy maradt fönn, mellynek valódiságáról nincs mit kétkedni. Ez t. i. ugyan az, mellyet a filippiekhez irt, s mellynek dicsérete Irén 3. könyv. 3. fej. és Özséb 4. könyv

14. fej. igy hangzik: „Fönmaradt Polikárpnak a filippiekhez irt levele, mellyböl mindegyik, a ki üdvéről gondoskodik, ha akar, nemcsak a hit szabályait, hanem az igazság tanát is megismerheti.“ Jeromos bizonyítja , hogy e levél ázsiai egyházakban olvastatott ; az egész telve van a szent irás szavaival és igaz apostoli férfiú szellemét tünteti föl, mellyben a híveket az erény gyakorlására serkenti. Említést tesz néhány szent férfiúról, kik Krisztus szenvedésében része-