Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. I. - 19. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1855)
Előszó
IX E kor, ezen ezerszer dicső kor letűnt... Az egyház vérengző üldözőinek kara megbénult, az ellenség létévé a pallost, s szellemi, nem a testet, hanem a lelket megölő gyilkot ragadott... Az ember régi ellensége fölszitá benne a kevélység, az önhitlség érzetét, magasztalé értelmi tehetségeit: s az ember bámulva lángeszének szüleményein, a müveltségbeni haladásán függetlenné akart lenni, s megfeledkezvén Istenről, megvetémind azt, mi a kath. vallásban természet fölötti, véges észszel föl nem érhető; észellenesnek káromolta azt: s mig egyrészről az észnek emelt oltárokat, másrészről az anyagiság lágy karjaiba ve- té magát. így fejlődött ki századokon át a hitetlenség, melly folyton rágódik korunkban is a társadalom életfáján. E szomorú szemlénél, mellyet a hitetlenség nyújt, alig lehet üdvösebb, mint az első keresztények, a vértanuk erényeinek tükrét állítani hithideg századunk elé, hogy abban önnön rútságát látva, ijedjen vissza s utánzására hevüljön annyi ma- gosztas példának. Ez volt indokunk , hogy jelen évi ,M u n k á l a t a i n k‘ tárgyául az egyházirodalom gazdagon viruló mezejéről az első sz. vértanuk hiteles történeteit szemeltük ki, mire azon fölül még az is serkentett, hogy irodalmunk, habár a szentek életének többféle kiadásával bir, e téren még alig mutathat föl nagyobb- szerü munkát. Az irodalmunkba átültetendő illyszerü műnek megválasztása könnyű volt, mert célunknak megfelelhetőbb alig le- endelt lelhető, mint Ruinárt világhírű, mindenkitől becsben tartott müve, mellynek jelességét s hitelét nincs ki kétségbe vonni, vagy tagadni merészelné, s melly az egyház látható fejénél is kellő méltánylásra talált, nevezetesen a bámulatos tudományu XIV. Benedeknél, ki azt ,a boldoggá és szentté avatásról4 irt munkájában kútfőül használá s olly műnek nyilvánitá: melly asz. szertartásokról nevezett gyülekezet előtt fölmerülő kérdések vizsgálatára nézve, kivált hol a vértanuság s annak indokai forognak fönn, nagy fontossággal bir. Egymás jeles egyházi férfiú szavai szerint pedig „alig lelhető mü, melly annyira élőnkbe tüntesse az evangeliom szellemét, mint Ruinártnak e müve, melly nemcsak a keresztény hősök zsengéinek történetét, hanem egyszersmind a születő egyház első éveiben megirt okmányokat is magábau foglalja.44 Ez buzdított minket e műnek magyarítására; és jóllehet egy
