Szeretet gyöngyei. 1854-ik évi karácsonhó VIII-ikának emlékeül szentelve (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

QűJLcídcCjc

Lc>c

— eiben. S hol a nemzet, melly öt szebben megénekelné, mint a magyar? 0 az égnek ékessége, a földnek dicsősége. Mennyben Isten után a fö méltóságot ö tartja. Öt az angyalok, mennyei karok víg énekkel magasztalják, neki mint királynéjok- nak udvarolnak. Azért rnondá öt az Atya Isten is leányának, a Fiú Isten hivá anyjának, a Szentlélek nevezé mátkájának s a Szentháromság öntemplomának; mivelhogy semmi szenny nincsen ö benne.

„A napfény trpnusod,

A szép hold zsámolyod,

A ragyogó egek tőled függnek.

És tiszteletedre,

Koronát fejedre

Az ékes csillagok magok fűznek.“

így dicsőíti a magyar az ö Nagyasszonyát, sőt még alkotását is feljebb helyezi egyebekénél, s azt oly jeles isteni munkának hirdeti, hogy maga az Ur is keblébe szállt alá. Nem nehéz e nehány sorból is a magyar nemzetnek Szűz Mária fogantatását illető hitére biztos következtetést vonni.

De üssük föl a történet lapjait.