Szeretet gyöngyei. 1854-ik évi karácsonhó VIII-ikának emlékeül szentelve (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

(J

tj

K „Nem, nem lehet,“ — mond a dúlt keblű szűz — „Kiben ég -— bár csak mustárszemnyi tűz Hogy kárhozatra dűljön, a lélek,

Bár óriás az öt fedő vétek.“

„Kegyelmedért akkor, ha kit mennyből Szava igazságodnak tartna kül;

Imámat nyújtom én, s te oh fogadd; Elég porért végeden áldozat ! . . .“

„Hogy kínözön borita el bünér,

Hogy szaggatott testedből hullt a vér: Elmondom, s birószódnak ellene Vágyók bűnösnek lenni menhelye . .

S szívlángja a keresztre fölcsapott, Mellyen mint máglyán Jézus áldozott: S im a : ,Bocsáss nekik meg oh atyám !‘ Kértére hangzék Jézusunk ajkán.