Szeretet gyöngyei. 1854-ik évi karácsonhó VIII-ikának emlékeül szentelve (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)
— 25 — o Mért e csönd ! miért nem zengenek Isai ! fiad zsoltárai ? S föl magasbra mért fiistölgenek így az áldozat oltárai ? A próféták glóriái, Jésajáhu lángimái Elhallgattanak ; / Es az égnek fénylakói, A seráphok milliói, Könnyen lejtve lenge szárnyakon, Összejöttek gyémántdombokon, S állnak ott az ég virányos halmain, Mint a pálmalombok Sión ormain. Látom Gábrielt a trónnak zsámolyán Térden állva, hó kezében liliom,
/
