Szeretet gyöngyei. 1854-ik évi karácsonhó VIII-ikának emlékeül szentelve (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)
A If A y Erős paizsunk ha környeznek bajok, Ha a halál s Ínség elölt minden reményt . . . Paizs, melly véd is, győzelmet is szerez, — Te enyhited keblem titkos tüzet, Melly földi kábaságaink között emészt. Szent szűz ! nézd, melly roncsolt keblemben dúl, a Ki búsan nézéd szent fiat sebét ; (vészt. Vesd rám kegyelmesen bájos szemed, Nyújtsd esdö szolgádnak segédkezed. Szeplőtelen szűz, legtisztább anya! Fiadnak szent szülője s szende gyermeke, Egeknek dísze, éltünk csillaga, — Tebenned tűnt föl üdvünk hajnala, Midőn méhedbe szállt az Ur egyetlene, Lejárván századok hosszú sora. Te üdvözítőnk szentelt hajioka, Téged rendelt az ég, oh áldott szűz anyánk ! Hogy szüntesd a könyet, mit bőven hullatánk, Segíts, te légy éltemnek gyámnoka, Végnélkül boldogságos jó anya, Mennyországnak királyné asszonya, Szent szűz, malasztteljesnek üdvözölt, Kit mély alázatosságod vitt égbe föl V * ■'
