Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)
— 40 ^gí i Az elsoroltakból, úgy hiszem, mindenki láthatja s a következőkből még inkább látandja, hogy a hamvai fölött mondott szavak koránsem hízelgés, vagy túldicséret, hanem puszta igazság. Érsekünk életének végperczeihez közelgünk; legkomolyabb pillanatához a földi létnek. Ha általán igaz, miszerint „vita clericorum liber laicorum“; mennyivel inkább el lehet ezt mondani a pap haláláról ! A halál már magában is valami ollyan valami, a mi megható szokott lenni még a kevésbé vallásos keblüeknek is; mennyivel inkább megható lehet tehát olly papnak halála, ki egész élte folytán szemei előtt tartá Jézust, a példányképet, mellyet követnünk kell, — miilyen gr. Nádasdy volt ! Igen, Nádasdynk halála egyike azoknak, mellyekről az irás mondja : „Pretiosa in conspectu Domini mors sanctorum ejus“; s ha semmit sem tudnánk is életéből, halála mégis eléggé kipótolná e veszteséget. 1851. Mária-hó 13-kán egyházi látogatását végzendő Akasztóra érkezett érsekünk. A kisded és zsúfolásig tömött szentegyházban, szokása szerint a gyónszékben foglalt helyet ; majd azután a megerősítés kegyszerét szolgáltatá ki, mi alatt az izzadság gyöngyei hullottak alá arczáról. E szorult levegőbeni foglalkozás óta folytonosan gyengélkedett érsekünk. Mindazonáltal a nem
