Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)
9 £ egyrészről buzgón teljesité tiszti kötelességeit, addig másrészről arra törekedett, hogy minden szava életében tükröződjék vissza. Ekkép történt, hogy az ifjú áldozár mindnyájok szivét bir- ván, már következő évi Mária-hó 2-án drégely- palánki plébánossá s nehány héttel utóbb a kö- zéplionti kerület alesperesévé választatott. Mit tett itt nyolcz év leforgása alatt ; milly hévvel s buzgalommal hirdeté Isten igéjét; milly szeretettel kötözgeté liiveinek lelki sebeit a gyón- székben ; milly nyájasan bocsátkozott le szegény, együgyü hiveihez ; elmondhatnák a még tán élő drégelyiek is. „Mindig felejthetlen marad az, — mond Liptay — mit még zsenge koromban magam tapasztalék, miként a dicsöiilt grófnak, mint drégely-palánki plébánosnak, kedves foglalatossága volt a szegényeket fölkeresni, s a tőle nyert jótétemények fölött örvendezökkel örvendeni, őket csaknem naponkint asztalához méltatni“.... Ez volt oka, hogy a „gróf atya“ örökké feled- hetlen maradt „fiainak“ szivében, s ezek majdnem élte végéig bucsújárók gyanánt jártak egykori lelkipásztorukhoz, tiszteletök s őszinte há- lájok adóját lerovandók. Azonban az imádandó isteni gondviselés nem akarta, hogy a „fiák“ és „atya“ közti szent kapocs örökös legyen : a fiáknak más apát, az apá- Q nak más fiakat rendelt. A világtól távol falusi
