Sulyánszky Antal : Gróf Nádasdy P. Ferencz néhai kalocsai érsek (Pest, Landerer és Heckenast, 1855)

7

ï§^

egyházirendbe lépett. Jól tudta a tizenhét éves ifjú, hogy mit a haza képes adni, a babérkoszorú, csak árnya sem lehet a babérnak, mellyel az egyház ékíti harczosait, s azért ö inkább ennek kivánt harczosa lenni, itt kiizdendö az igazság koronájáért, mellyet Ígért az Űr az öt szeretőknek. Mint papnövendék a nagyszombati növeldébe küldetvén, minden idejét arra fordítá, hogy szorgalmas tanulás és az örök igazságokróli elmélkedés által méltóvá tegye magát amaz angyali vállaknak is félelmes hivatalra, mellynél fogva e gyarló por fia magának a nagy világ Teremtőjének lesz e földön képviselője. Itt a növelde falai közt, elvonva a világ csábingerei elöl, egészen hivatásának élve — hogy saját szavaival éljek — „mint kisded Sámuel képezé magát az Űr szentelt pitvarában szolgálatának teljesítésére.“Tudományok- bani szorgalma, őszinte szivájtatossága, szinlet- len erkölcstisztasága és nyájassága a társalgásban mind elöljárói, mind pályatársai előtt közkedves- ségüvé tették öt, s előre sejtvén jövendő nagyságát , már ekkor örültek a szerencsének, melly általa, mint egyház-főnök által a magyar egyház valamelly megyéjének jutand.

Elmúlván a növeldei négy év, egészen tisztában önmagával hagyta el annak falait; minthogy azonban még kora elégtelen volt, csak szerpappá szentöltethetett föl, s mint illyen Komá-