Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
76 g) Ezenkívül látók, mikép a pápák némelly spanyol érseket föihatalmaztak, hogy az inquisitio által hozott Ítéletek elleni fölebbezéseket fogadják el, s mikép ezek illy fölebbezéseket majdnem számtalanszor küldöttek Rómába. 11) Keményebb szemrehányással illetik az inqui- sitiot azon körülménynél fogva, miszerint a vádlottaknak sohasem nevezé meg az ellenök valló tanukat. E körülményt aztán ollyba vették, mint valamelly nyilvános fölhívást , mellynek következtében szabad ut nyílt számtalan túlzó föladásra ; azonban egészen máskép áll a dolog. a) Már Torquemadának 1484-ki határzata erre vonatkozólag mondja : „Tudva levő dolog, hogy a tanuk nevének s személyének közzététele valamint azok személyének úgy jószágainak is nagy kárts veszélyt okozhatna, a mint ezt a tapasztalás tanúsította s tanúsítja is, t. i. hogy az illy eretnekek azok közöl némellyeket megöltek, másokat megsebesítettek vagy más méltatlansággal illettek“ *)» b) E tekintetben Ranke Lipót is a valót látá s nyilvánító mondván, hogy az inquisitionál a tanuk és vádlók nevének elhallgatása azért hozaték be, nehogy azok a gazdag és hatalmas vétkesek üldözéseinek kitétessenek 2). c) Épen így fejezi ki magát Lenormant is : „A vádlók —• úgymond — többnyire a legalsó iíéposztálybeliek voltak, a miért is a névelhallgatás törvénye által védelmeztelek a tekintélyes és hatalmas családok boszuja s üldözése ellen 3). d) Hogy e tudósok helyesen láttak, az magából Llo- renteból is kitetszik ; ez ugyanis azt mondja, miszerint V. Káról alatt a valladolidi kortesek a tanuk megnevezését kivánták az inquisitiotól, s ezt azért, mert szerintök e megnevezés csak akkor leende veszélyes, ha a vádlott valami herceg, határgróf, gróf, püspök vagy más főpap volna 4). *) Reusz, Sammlung stb. I. r. 23. 1. 2) Ranke , Fürsten u. Völker stb. I. r. 247. 1. 3) Morgenblatt, 1841. 82. sz. 327. 1. 4) Lloxente , id. h. I. köt. 379. 1.
