Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
72 mind a másik esetben megbünteti az illy hamis tanukat : az első esetben azért, mert ő az igazságot keresi és nem a vádlott vesztét; — a másodikban, mert a jogot a hazugság által eltipratni nem tűrheti. Valamint más törvényszékek , úgy tett az inquisitio is, melly az 1498-ik évi határzatok 8-ik cikkelyében rendeli, hogy a bebizonyult hamis tanuk nyilvánosan megbüntettessenek— Llorente hamis fogása az, mellyel el akarja hitetni, mintha a hamis tanúk alatt főleg ollyanok értetnének, kik a vádlottak javára vallanak, mig a rágalmazd vádlók rendesen minden bántalom nélkül vivék tova bőrüket. Nem tekintve, hogy Llorente fölötte óvakodik ezen állítását példával is bebizonyítani : más alkalommal kénytelen megvallani, miszerint Ximenes bizonyos nagyszerű pörfolyamatban egész sereg tanút, mint gyanúsat, visszavetett, noha mindnyájan a vádlott ellen nyilatkozának, kénytelen megvallani, hogy 1559- ben Sevillában szinte illy esetnél bizonyos hamis vádló nem kevesebb mint négyszáz korbácsot kapott s még e mellett négy évi gályarabságra Ítéltetett 2). X. Leo pápa rendeletét mellyben az inquisitoroknak meghagyatik, hogy a hamis tanuk halállal büntettessenek, már fölebb láttuk 3). c) Már azon mód is, mellyel az inquisitio a vádlók és vádlottak kihallgatása körül eljárt, meghazudtolja amaz állítást, mintha ott az ártatlanokat is vétkesek gyanánt akarták volna tekinteni. a. Ugyanis, a vallatást a törvényszéki jegyző a két tartományi-inquisitor egyike, s az inquisitioval semmi egyéb összeköttetésben nem álló két pap jelenlétében kö- telezteték véghezvinni, kiknek , ellenőri minőségöknél fogva minden méltatlankodás és önkény ellen ki kellett kelniük. ß. Továbbá Valdes, a nyolcadik nagyinquisitor, kit Llorente a legkeményebbek egyikének feste, ezt rendelé : Llorente , id. h. I. köt. 233. 1. ; Reusz , Sammlung stb. 60.1. 2) Llorente, id. h. I. köt. 352. 1.; II. köt. 271, 1. 3) Llorente, id. h. I. köt. 233. J.