Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
Ő4 5.) Mindezek mellett azonban megjegyzendő , hogy az inquisitioi törvényszék csak az ítéletet mondá ki a fölött , valljon a vádlott többé, vagy kevésbbé, egészen, részben, vagy semmiben sem vétkes-e eretnekség-, isten- káromlás- s más efféle bűnökben. Soha ő maga nem hozott halálos Ítéletet, hanem Ítélete maga után voná e büntetést , mivel a szent hivatal által eretnekségben marasztalt átadatott a világi hatalomnak, és ettől, nevezetesen á castiliai tanácstól, Spanyolhon legfőbb törvényszékétől haigy nyilatkozik : a nélkül, hogy az inquisitiot védeni kívánná , szerzőnek véleménye , hogy a párvonal az inquisitioi bánásmodor közt átalában véve, és a boszorkány-per közt, mint ez Németországban divatozott, hazánknak túlnyomó becstelenségére ütne ki. Az eretnekség, régi vélemény szerint álladalom elleni büntét volt, és annak tekintetett minden vallásfelekezet hittaná- raitől még akkor is, midőn a reformatio által az álladalom viszonya az egyházhoz megváltozott. Nem így tekinté a boszorkányságot ,az ősebb egyházi törvény, az akkori vezeklés-köny- vekben és Gratián rendeletében még azon vélemény fejeztetik ki, hogy a boszorkányjárás csak pogány esztelenség. és a gonosz lélek által előidézett agyrém, csak akkor került a boszorkányság az inquisitio törvényszéke elé , midőn az a középkor eretnekségeivel összeelegyedett: hanem még akkor is egyes helyeken mint az 1510-ben Trirrben egybegyült egyházi gyülekezettől a boszorkányok létezése tagadtatott, és később , minden vallásbeli tekintélyes tanúknak egész sora állt föl ellene. Az inquisitio törvénykezési modora többnyire egyezett az akkori büntető törvénykezéssel , ellenben a boszorkányok elleni per Németországban elhamarkodott, nagy számú semmit sem nyomó okokkal állt elő , nem engede semmi védelmezést, és akkor is véres Ítéletet hozott, csupán a rósz szándék miatt, midőn az illy szerencsétlenek az ellenök felhozott vád -pontok tekintetében egészen ártatlanok voltak. Schönenburg János, trieri érsek 1591-ik évben dec. 18-án kibocsátott rendeletében ezen eljárásról azt mondja : hogy sok hiábavalóság és valótlanság jött elő , mind a perben, mind a végrehajtásban , és sok személy, per folytán vádló , tanú, sőt néha még bíró is volt. Végre maga azon áldozatoknak száma is , mellyek Németországban a boszorkánybirók eljárása által elvesztek , jóval nagyobb az inquisitio által hozott halálos Ítéleteknél, és mi több , azok legnagyobb része, még csak a 17-ik században ítéltetett el. Schmidt Herrmann nassaui tanácsos igy
