Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
31 quisitor mellé úgy, hogy ennek tulajdonképeni elnöke maga a nagyinquisitor legyen, ki a tisztán lelki dolgokban e gyűlésnek csak tanácsát tartozzék meghallgatni, a polgári és törvénytári kérdésekben pedig a tanácsosok szótöbbségét köteleztessék követni 1). Világos, hogy ezen tanácsosok is, sőt még inkább, mint maga a nagyinquisitor, tisztán államhivatalnokok valónak, és kineveztetésök sőt megerő- sittetésök sem függött még csak egyszer is a pápa vagy valamelly más egyházi felsőség akaratától. Valljon pedig ezek egyházi vagy világiak voltak-e az — illy körülmények közt — annál kisebb fontosságú, minthogy ehhez hasonlót — hogy t. i. valamelly egyházi egyén tisztán államhivatalban legyen — a legújabb időkben sem ritkaság találni. Egyébiránt Ferdinánd király azon elvből indult ki, miszerint az állaininquisitio-tanácsban világiak is bátran foglalhatnak széket, s e nézetét ő gyakorlatilag is végrehajtotta, mint ezt alább meglátandjuk. Ez uj intézkedések ideje alatt meghalálozván IV. Sixtus, utóda VIII. Ince 1486-ki febr. 11-én helybenhagyó azokat. Csakhamar azonban még sokkal több foglalatossága lett az uj inquisitionak, midőn t. i. Ferdinánd és Izabella 1492-ben mindjárt Granada meghódítása után — minden zsidót, ki megkereszteltetni nem akart, országukból számüzének. Ezen események közelebbi körülállásai vizsgálódásaink határin kivül esnek, és azért legyen elég itten annyit megjegyezni , hogy e számüzési itélethozásra különféle okok öszmunkáltak. Az inquisitorok s más buzgóbbak észrevették , hogy az allattomos zsidóskodás addig meg nem szűnik , mig Spanyolországban zsidók tartózkodandnak ; s valóban épen nem szükségeltetett arra éles elme, hogy valaki a spanyol zsidók fáradhatlan téritgetési mesterségét átláthassa, melly által ők nemcsak a maranokat 2) , ismét Llorente, I. köt. 173. 1. 2) így neveztettek Spanyolországban a megkeresztelt zsidók, ebből „Maran atha“ ,,az ur jő.“ Kor. I. lev. 16. fej. 22, v.
