Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A teremtés hat korszaka
239 Szent Ágoston pedig a hetedik napról ezt mondja: ..Dies septimus sine vespere est, nec habet occasum;‘ 1). Máshol pedig: „Qui dies cuiusmodi sint, aut perdifficile nobis aut etiam impossibile cogitare, quanto magis dicere"2 3). Sőt mi több, azt mondja, hogy a kinek csak egy kis jártassága van is a szentirásban, már tudja, hogy idő helyett nap szokot használtatni. „Scripturarum more sanctarum diem poni solere pro tempore, nemo, qui illas literas quamlibet negligenter legerit, nescit“5). De a zendavestában a perzsák cosmogoniája is hét időről beszél, mellyet valósziniileg a hagyományból merített. Már az is igen különös, hogy visszásán használja e szavakat ^^“'ÍTl-vajehi ereb vajehi boker, és lön est és lön reggel. Itt mást értett mint közönséges estét és reggelt, mert különben igy kelle mondania: „és lön reggel és lön est egy nap.“ — Ne is mondja senki, hogy azért teszi az estet előbbre, mivel az esttől volt szokásuk számítni a napot; mert e szerint sincs jól; ekkor ugyanis igy kellett volna mondani : „a vespera usque ad vesperam.“ Innen van az, hogy a régiek is annyira vitatkoztak a vespere et mane értelméről. Ha ez különös nem lett volna előttük, könnyen megértették volna. — Lásd e vitatkozásokat : Montaniusnál „de opere sex dierum.“ Theol. cursus complet, t. 7. p. 957. — De mit akart tehát érteni? Bizonyára nem mást, mint véget és kezdetet. ,Ereb‘ zavarost, homályost, midőn a tárgyak jól meg nem különböztethetők, ,boker1 pedig világost, midőn a tárgyak tisztábbban kivehetők — jelentvén : átvitt értelemben a katastrophokat és az azokat követő líjkorszak kezdetét, vagyis az előbbi korszak végét és az azt fölváltónak kezdetét jelentik. Ha tehát „jóin“ nem természetes napot, hanem biO Confession, lib. XIII. c. őG. 2) De civit. Dei libr. IX. cap. VI. Editio Froben. 3) Ibid. libr. XX. cap. I. Edit. Froben.
