Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
14 tettek is a domonkosiak közöl inquisitorok, és pedig legelőször Leridába 1). De a mi eddig inkább csak gyakorlat vala, azt IV. Ince valóságos törvénynyé szentesítette, midőn t. i. az inquisitio ügyeivel kizárólagosan a domonkosiakat bizá meg, s őket a püspökéhez csaknem hasonló hatalommal ruház á föl. A pápa ugyanis 1248-ki október 20-ról kelt s a nagy domonkosihoz Pennafort Rajmundhoz intézett brevejében igy nyilatkozók : „Mivel a domonkosiak mintegy a gondviselés által küldettek neki segítségére az eretnekek kiirtásában, s mivel fáradozásukat igen célirányosnak ismerte, azért elhatározá ez ügygyei különösen őket bizni meg“ (ipsis hujusmodi negotium providimus specialiter committendum). Ennek következtében megparancsolá Rajmund atyának , hogy Aragónia azon részébe , melly a narbonnei egyházkerülethez tartozik, küldjön inquisitoro- kat a domonkosiak közöl, azon rendeletek végrehajtásával bízva meg őket, mellyeket már IX. Gergely közrebocsátott és őmaga is megerősített 2 3). Kétségkívül Ince ez által a toulousei zsinat határozatait érté, mivel saját 38. §-ra terjedő ez ügyben tett rendeletéi nehány évvel későbbiek, mint a Pennafort Rajmundhoz intézet breve. Ezen újabb rendeletekben, mellyek az 1252-ki május 15-ről keltek, a domonkosiak már Lombardiában is, a romagnai és tre- visoi megyében, mint rendes inquisitorok jelennek meg 5). És így a püspöki inquisitio lassankint domonkosira változott, s Európának csaknem minden részében fölállít- taték. Különösen Spanyolországot illetőleg, a mi bennünket legközelebbről érdekel , Aragónián kivül Castilia-, Navarra- és Portugalliába is behozatott 4) ; azonban míg az aragoniai inquisitorok, a már említett déli Franciaországgal való szomszédság miatt, több hittörvényszéket 0 Llorente, id h. I. köt. 68. 1. A pápa irata Mansinál olvasható. Collect, cone. XXIII. köt. 3) Harduin , Collect, cone. VII. köt. 354—360. 1. D Llorente, id. h. I. köt. 77. 1.
