Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A teremtés hat korszaka

225

tő szavakkal kezdi az isteni iró könyvét. Már e szavakból meg lehet ismerni isteni ihletettségét; mert ime néhány szóval a józan észszel leginkább megegyezőleg s könnyeden fejti meg azt, mit sem az ősvilág, sem az újabb kor bölcsei megfejteni nem tudtak ; hogy t. i. miként állott elő e világ. Epicur vak-esete ; Aristoteles azon véleménye, hogy e világnak benső kényszerítő erő miatt kelle kifejle- nie ; továbbá Plátónak örök anyaga és építőmestere mindmegannyi ellenmondás, melly a józan észt soha ki nem elégítette ; és ime Mózes könyvében milly világosan és egyszerűen van megfejtve e talány ! Egyedül ez nyugtatja meg a józan észt, mellynek lehetetlen el nem ismernie azt, hogy e világot csak véghetetlenül nagy és szép lény, t. i. Isten teremthette ; miután maga e világ is legrendezet- tebb változatossága, s a látható és láthatatlan tárgyak legnagyobb szépsége által már ezt kiáltja J).

Isten teremté tehát mindezeket, miket e nagy min- denségben látunk és létezni hiszünk, és pedig nem öröktől fogva, hanem kezdetben. De mikor volt e kezdet, azt a szent iró nem határozza meg : nem szabad tehát ráfognunk , hogy 6000 év előtti időpontra teszi. Eléggé bizonyítja előadása, hogy e föld az emberi nemzetnél sok ezredévvel vénebb, mert mielőtt e csodálatos lény teremtését előadná, öt hosszú napot ír le, mellyek mindmegannyi hosszú korszakok. E számításunkon kívül eső kezdetben teremtette semmiből a hatalmas Isten az egész nagy

Igaz ugyan, hogy bar a ige akkor is használtatik , midőn Isten a már megteremtett anyagból állít elő lényt ; de ez csak akkor történik, midőn közvetlen akaratával működik és soha máskor. Következőleg, valahányszor asah fordul elő, mindannyiszor olly működést kell értenünk, melly a már megteremtett természeti erőket is igénybe veszi, és az anyagot alakítja, f) Mundus ipse ordinatissima sua mutabilitate et mobilitate, et visibilium omnium pulcherrima specie , quodammodo tacitus , et factum se esse, et non nisi a Deo ineffabiliter atque invisibiliter magno, et ineffabiliter atque invisibiliter pulchro fieri se potuisse proclamat. S. Aug. Libr. 11. de Civ. Dei, C. 4.

Növ. paps. munkál. 10