Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Versezetek
Tebenned bizom, bűnös lőlek én , Ki annyiszor megbántám Istent s szent fiát.... De o szent szűz ne engedj a gonosznak át, Ne engedd őt kacagni vesztemen. Tudd meg, bogy Jézus bűneink miatt S hogy a gonoszt megrontsa , lett fiad .... Szent szűz! reményem, mindenem te vagy, Te birsz , akarsz is megsegítni engemet, Ne hagyj el végérámhoz olly közel.... Őt nézd, ki szümbe, életet lehel ......... Nézd őt, o nézd hasonmását— nézd lelkemet __ S ezért segélj meg engem gyáva port.... Tilos vágy s ön hibám által szivem Érzéktelen kopár sziklává változott, Mellyből a dőreség hiú nedűje folyt.... Te oh anyám , egyetlen menhelyem ! Te szent könyárral töltsd meg e szivet, Hullasson végre bánatkönyeket. Szerelmetes szűz , a gőg ellene , Isten szerelméért segítsd meg hívedet, Segítsd megtört s alázatos szivem.... Ha e nyomorból, mellybe sűlyedék, Te általad szent szűz, megmentve felkelek : Elmém, szivem s mindent nevednek szentelek, Neked toliam, nyelvem s mit szenvedők. Csak oh szent szűz ! te nyújtsd segédkezed S fogadd kegyedbe uj érzelmimet.... Közéig az óra, — messze nem lehet ......... Perc percet űz, 0 drága szűz ! S majd a halál, majd a lelkismeret Furdalja bánatteljes szívemet. Ajálj Istenfiadnak engemet, Kérd őt : fogadja fel majd lelkemet.
