Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Sz. Cyprián értekezése az Ur imájáról
190 nyilatkozatából tudjuk, mert ő mondá : „lm mindenét hatalmadba adom, csak személyét kíméld meg“ ’). Az Ur pedig szenvedése idején igy szól az evangeliomban : „Nem volna rajtam semmi hatalmad, lia onnan fölülről nem adatott volna“ 2). Könyörögve pedig azért, hogy kisértetbe ne essünk : gyengeségünk- és gyarlóságunkra figyelmeztetünk ; mert azért imádkozunk igy, nehogy valaki dölyfö- sen felfuvalkodjék, avagy büszkén s kérkedőleg magának tulajdonítson valamit, avagy a hitvallás és szenvedés dicsőségét sajátjának mondja, miután alázatosságot tanitva maga az Ur mondá: „Vigyázzatok és imádkozzatok, nehogy kísérteibe essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen“ 3); hogy igy alázatos és szerény vallomást tevén magunkról s mindent Istennek tulajdonítván, bármit kérünk tőle, félelemmel és tisztelettel esdekelve : azt kegyelménél fogva megnyerjük. Mindezek után imánk végével következik összes kéréseink- és esedezésinket röviden befejező záradék. Mert legvégül teszszük: „De szabadíts meg minket a gonosztól“; egybefoglalva mindazon roszakat, miket e világon ellenünk forral a gonosz ; s ezek ellen az a mi biztos és erős védelmünk, ha Isten azoktól megszabadít, s ha nekünk könyör- gőknek segélyét adja. Ezt mondva pedig : „Szabadíts meg minket a gonosztól“; semmi sem marad hátra, mit még kérnünk kellene, mikor egyszer Isten segélyét kérjük a gonosz ellen ; mit megnyerve, az ördög és világ ármányai ellen bizton bátran küzdhetünk. Mert mit féljen a világtól, kinek Isten e világon oltalma ? Csoda-e, szeretett testvérek ! ha illyen az ima, mellyet Isten tanított, ki ezen tanításával minden kérésünket rövid üdvös beszédbe foglalta ? Ezt már Izaiás látnok megjövendölő , midőn telve Szentlélekkel, Isten felsége- s irgalmáról ekkép szólana : „Rövid, de igazságteljes az Ur szózata; 3) Jób, 1, 12. U Sz. Ján. 19, 11. 3) Sz. Máté, 26, 41.
