Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Sz. Cyprián értekezése az Ur imájáról
185 vösséget elveszítse, mikint ő maga fenyegetve mondja: „Hacsak nem eszitek az ember fiának testét, s nem iszszá- tok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek.“ S azért „kenyerünket“ azaz Krisztust mindennap kérjük magunknak adatni, hogy igy Krisztusban maradván és élvén, az ő megszentelésétől s testétől el ne távozzunk. De igy is lehet érteni : hogy kik ellene mondottunk a világnak, és gazdagsága- s pompáiról az isteni malaszt hite által lemondottunk: egyedül tápot és élelmet kérünk magunknak, mert az Ur oktat erre, mondván : „Ki le nem mond mindenről, a mit bir, nem lehet tanítványom“1). A ki pedig Krisztus tanítványává lett, annak, mestere szava szerint lemondván mindenről, csak napontai étket kell kérnie, s nem messzire terjesztenie kérése kívánságait, ismét az Urnák meghagyása- s mondata szerjnt: „Ne aggódjatok a holnapin : mert a holnapi nap fog maga magáról gondoskodni. Elég minden napnak tulajdon baja“ 2). Krisztus tanítványa tehát méltán kér mindennapi kenyeret, miután neki tilos a holnapiról gondoskodni: mert magával is ellenkező s meg nem egyező, hogy a világban hosszú életet kívánjunk, kik az Isten országának gyors jöttét kérjük. Erre int az apostol is hitünk- és reményünket erősítvén és szilárdítván: „Sem- mitsem hoztunk— úgymond— e világra, de el sem vihetünk semmit. Ha tehát van eledelünk és ruházatunk, ezekkel elégedjünk meg. Kik pedig gazdagok akarnak lenni , kisértetbe esnek s az ördög tőribe, és sok haszontalan és ártalmas kívánságba, mellyek az embert halálba és veszedelembe merítik. Mert minden gonoszságnak gyökere a kívánság, mire némellyek vágyakozván, eltévelyed- tek a hittől és sok fájdalomba keverték magukat“ 5). Tanítja , hogy nemcsak megvetendő, de veszélyes is a gazdagság, hogy bennük van minden hízelgő s az emberi észt alattomos rászedéssel megcsaló baj gyökere. Miért is a U Sz. Lukács, 14, 33. 2) Sz. Máté , 6 , 34. 3) Tim. I. lev. 6, 7- 10.
